Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

Bizánci kúpos üvegpohár, IV—V. század. Katona József Múzeum, Kecskemét (Fotó: Kiss Béla) ismert üvegleletek Eszak-Itáliából vagy valamelyik keleti provinciából importált edények. A Kr. u. II. századtól germániai (Köln, Trier stb.) és galliai üveggyártó centrumok látták el a vidéket üvegáruval. E korszak kiemelkedő emléke az ún. s%eks^árdivas diatretum. Az edény lábait három delfin és három csiga alkotja. Alját áttört művű csiszolt karima tagolja. A 12 cm magasságú üveg testén karcsú, elegáns formájú görög felirat fut végig: „Áldozzál óh Poimerins, igyál és üdvözülsz.'

1 A Kr. u. II. század vége felé betelepült mesteremberek és felszabadított rabszolgák közreműködésével indult a pannóniai üveggyártás. Az üzemek elsősorban a Borostyán út mentén, a nagyobb városokba (Savaria, Brigetio, Aquincum) települtek. Az aquincumi III—IV. századi tömegtermelés kifejező bizonyítékai azok a sírmellékletként előkerült tárgyak, melyek nagyobbrészt egyszerű asztali edények (úgymint kancsók, poharak) és finom olajakat, kenőcsöket tartalmazó üvegcsék. A női sírokban gyakori, tarka üveggyöngyökből felfűzött nyakláncok, karkötők virágzó gyöngykészítő iparra utalnak. A Barbaricum gyöngyleletei elsősorban azt bizonyítják, hogy a pannóniai huták exportárujaként kerültek e kedvelt ékszerek a különböző népcsoportokhoz, habár a barbár törzseknek, köztük főként a szarmatáknak saját üveggyöngykészítő iparuk is volt. A népvándorlás kor viharos évszázadai nem kedveztek a római üvegművesség továbbélésének, hogy gazdag hagyományát átörökítse az eljövendő békésebb korszak mestereinek. A helyüket állandóan változtató nomád népcsoportok ékszerként használták az üveget. Elvétve előfordulhatott egy-egy tárgy a legelőkelőbbek háztartásaiban, amelyeket zsákmányoltak vagy kereskedőktől szerezhettek be. Ilyen emlékünk az a kora bizánci IV. század végi, V. század eleji kúpos üvegpohár, amely egy szabadszállási magányos sírból került elő. Vag}' az az avar sírból előkerült világoskékre színezett üvegryton—ivótülök, amelyet spirális üvegszállal díszítettek. Az ivótülök bizánci vagy észak-itáliai eredetű és a VII. század utolsó harmadában készülhetett. A római üveghuták működésétől több mint fél évezrednek kellett eltelni ahhoz, hogy a Kárpát-medencében letelepedő és államot alapító magyarságnak köszönhetően újból gyökeret verjen az üveggyártás. A magyarság a VI—VII. században a Kubánvidéki onogur őshazában ismerkedhetett meg az üveggel. A magyar nyelvben az üveg szó iránialán eredetű. A magyarok lakta vidék a VI—VII. században Bizánc és a szasszanidák uralta Perzsia üvegiparának egyik felvevőpiaca volt. Bizonyítékul szolgálnak erre azok a tárgyi emlékek, melyek e korból megmaradtak, a régészeti feltárások révén felszínre kerültek. A bizánci és perzsa üvegek az onogur őshazától keletebbre is eljutottak. A velencei Szent Márk székesegyház egyik dísztálának foglalatán a következő felirat olvasható: „Szent Panthaleon segítsd meg szolgádat