Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN
kor nagy üvegművészei, pl. Gallé, úgy Pantotsek is előszeretettel fordult arab-perzsa előképek felé. Ezt tükrözi kiváló technikai tudásról tanúskodó, igen bonyolult és nehezen utánozhat/) díszedénye, amely a XVIII. századi perzsa, shirazi rózsavízöntő üvegtípust követi. Pantotsek Leo Valentin munkásságának leglényegesebb eleme, az „íriszes üveg" felfedezése korszakalkoté) jelentőségű volt, mivel a magyar századforduló és a nemzetközi szecesszió legkedveltebb felületdíszítő eljárásává vált. A XIX. század második felében az üvegfestés Giergl Henrik munkásságában érte el tetőpontját. A művész ősei is üvegesek voltak, s a XIX. század első éveiben telepedtek le Magyarországon. Giergl Henrik apja 1816-ban szerzett polgárjogot Pesten, s miután az üvegescéh tagjává vált, saját műhelyt és kereskedést nyitott 1820-ban. Giergl Henrik apjánál tanulta ki az üvegesszakmát, s vándorlóévei letöltése után 1851-ben szerzett mesterlevelet. A céhek megszüntetése után az eksmert üvegmetsző és -festő saját céget alapított. Saját tervezésű munkáinak kivitelezésében 4—4 metsző és festő segítkezett neki. Az „üvegfinomító" műhely három kemencéjének üzemeltetését pedig 7—10 munkás látta el. Giergl cége városi viszonylatban a legnagyobbak közé tartozott Magvarországon. Üzemében a kor európai stílusárnyalatainak megfelelően készítették a metszett és festett díszű üvegeket. 23 Giergl Henrik munkásságában az 1880-as években következett be gyökeres fordulat, amikor a nemzeti stílus, a nemzeti ornamentika megteremtésén fáradozó művészettörténészek, iparművészek köréhez csatlakozott. Antik formákhoz visszanyúlva ősinek vélt magyar motívumok felhasználásával készítette üvegeit. Ez tükröződik egy római edények mintájára formázott díszkorsóján is, amelv a festett és aranyozott historizáló üvegek igen magas technikai-művészeti kvalitású, s egyúttal tipikus képviselője is. Az ún. színezőcsappal is színezett tej- és színtelen, áttetsző rozalinüveg rétegből álló edénytest utóbbi felülete savval mattra maratott, színes zománcfestésű és aranyozott historizáló-magyaros virágornamentikával díszített. Az arannyal kontúrozott, vörös, kék és zöld színek árnyalataival festett, stilizált szegfű- és gránátalma motívumok az üveget szőnyegszerűen beborítják, mintegy „keleti" hatást is biztosítva. A díszítőmotívumok erős rokonságot mutatnak a pécsi Zsolnay-gyár termékeivel. A művész — aki állandó munkakapcsolatban állott a korabek jelesebb üveggyárakkal — Zlatnón készült, melegen felcsavart üvegfonalas díszítésű, irizáló üvegkancsón társította az üveg különleges felületkezeléséből sugárzó szépséget a színes, opak zománcfestéssel. Ez az alkotás már az új üvegművészeti stílus, a szecesszió irányába mutat, a tárgy funkciójának és díszítményének harmonikus egyensúlyát megteremtve. Giergl műhelye mindig is törekedett arra, hogy az előállított termékek használhatóak, de ugyanakkor szépek is legyenek. Metszett és festett díszű asztak üvegei komoly hatással voltak a korabek üveggyárak termék-előálk'tására. Különösen jól érzékelhető ez a Zay-Ugróczi és a Schreiber-féle üveggyár XIX. század utolsó évtizedében készült asztak készletein, díszüvegein. A XIX. századi historizáló üvegművészet kimagasló technikai színvonalú bravúrdarabja az a neoreneszánsz-neobarokk elemeket ötvöző, reprezentatív igényeket szolgák) keresztelőmedence, amelyet 1896-ban, a miUenniumi kiálk'táson mutattak be. 26 A korszak egyik legnevesebb művészettörténésze, Wartha Vince elragadtatással szólt a különlegesen szép tárgyról: „Rubinvörös üvege, borított színtelen üvegből készült az oly módon, hogy a művész a rubinvörös borító réteget folysawal kezelte, hol egészen eltávolította, hol részben vastagabb vagy vékonyabb átlátszó rétegben meghagyta. Az ily módon létrejött rajz vak')ban gyönyörű hatást hozott létre". A „rajz" tulajdonképpen egy hagyományos ikonográfiái program megvalósítása volt. A keresztelőmedence fedelén háromkaréjos keretben a 12 apostol festményszerűen árnyalt, egyéni jellemzésre törekvő képe kapott helyet. Az edény gömbszerűen kiszélesedő testét a négy evangélista és attribútumaik, valamint Jézus életéből vett jelenetek (Krisztus születése, Krisztus keresztelése, jézus a templomban 12 éves korában, Jézus megáldja a kisgyermekeket) díszítik a hozzá illő evangékumi idézetekkel. A keresztelőmedence alkotója Sovánka István volt, aid művével szinte az ismeretlenségből robbant a kor legjelesebb üvegművészei közé, a
