Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN
Az 1830-as évektől a pest-budai vésnökiskola képviselői témaválasztása újabb és újabb elemekkel gazdagodott. A metszők és gravírozok - mint a képzőművészek vagy később a fotográfusok - minden jelentősebb eseményt, újdonságot igyekeztek megörökíteni. így kerültek a poharakra a pesti nagy árvíz pillanatképei, az első gőzhajók vízrebocsátási ünnepségei, vagy éppen az országgyűlési képviselők Pozsonyba utazásának pillanatai. A vésnökök a reformkor, az 1848 márciusi forradalom, majd a szabadságharc számos eseményét is megörökítették réz- vagy acélmetszetű, kőnyomatos előképek alapján. Hagenburg rézmetszete után dolgozott az a mester, aki Kossuth magyar ruhás, kucsmás, körszakállas alakját örökítette meg egy poháron. Kossuth csizmás lábaival kétfejű sárkányokat tipor a földre, egyiken „Cenzúra", a másikon pedig „Metternich" a felirat. A képpel átellenben a bibliai idézet „Megtörte a Kígyónak fejét" olvasható. Mindössze néhány poharat ismerünk az 1840es évekből, amelyek Piesche hatását tükrözik és kompozicionális megoldásai révén, az üveggravírozás magas szintű technikai kivitele alapján méltóan állíthatók a kimagasló üvegművész alkotásaival egy sorba. Figyelemre méltó alkotás az a még empire formájú hengeres testű pohár, amelynek felületén egészen lapos plasztikájú gravírozással az emberi élet bölcsőtől a sírig tartó állomásait mutatja be készítője. Mély, erőteljes csiszolás jellemzi egy tojásdad kupájú talpas pohár vésnöki munkáját. A mátkájától búcsúzé) magyar huszár alakjának metszése tökéletes mesteri tudásról tesz tanúbizonyságot. A huszár lovának fején és nyakrészén az izomzat plasztikájának és a nyakon lüktető ereknek a tökéletes kidolgozottsága utal erre. A pest-budai vésnöki iskola vidéki mesterei között is bizonyára voltak kiváló művészek, bár alkotásaikat egyelőre még nem ismerjük. A pesti üvegescéh landmaistere volt Blattner József. Családja Svájcból származott, majd Debrecenben telepedett le. Blattner Emanuel egyeden gyermekét, Józsefet Lőbel Lőrinc üvegeshez adta tanulónak. Felszabadulása után 4 évig külföldön vándorolt, majd visszatérve mesteréhez állt be dolgozni. A mester halála után Blattner József örökölte annak műhelyét és boltját. Blattner halála után fia, Alajos vitte tovább a céget egészen 1882-ig. A Blattnerek már a XIX. század elején is készítettek metszett díszű és csiszolt színes üvegeket, mint erről egy 1833-ból fennmaradt számlájuk tájékoztat. 1 Kimagasló vidéki üvegesmester lehetett a székesfehérvári Schuetzer Ignác is, aki vándorkönyvének bejegyzései szerint 1812-ben indult el a München melletti Obergünsburgból négy fivérével együtt vándorútra. Német- és Olaszországban dolgozott, majd Magyarországra kerülve Székesfehérvárott telepedett le. 1833ban kezdte el tevékenységét a városban. Rövid idő múlva üveg- és porcelánkereskedést is létesített. 1864-ben adta át műhelyét és üzletét fiának, Nándornak, aki atyja mellett tanulta ki a mesterséget, és külföldi tanulóévei során az osztrák, a cseh, a német, az itákai és a francia üveggyártással egyaránt megismerkedett. 18 Az üvegmetszés és gravírozás dunántúk és erdélyi történelmében döntően a parasztüvegekkel kapcsolódik össze a kristálystílusra jellemző díszítési mód. A rendelkezésünkre álló, bizonyíthatóan magyar emlékanyagban viszonylag csekély azoknak a daraboknak a száma, amelyek művészük kimagasló technikai tudását, üvegművészetben való jártasságát bizonyítja. Az erdélyi mesterek XIX. század eleji próbálkozásainak legértékesebb darabjai a céhes szimbólumokkal díszített poharak, ugyanúgy, mint a pest-budai vagy felvidéki mestereknél. „Cserei Mária 1820 Bükszád" a felirata annak a hengeres testű pohárnak, amelynek testén szőlőlevelekből és kacsokból álló gravírozott motívumsor fut körbe. Egyszerű a díszítménye annak a palacksorozatnak is, amelyek szintén 1820 körül készültek Felsőárpáson. A palackok díszítését csokorra kötött, lecsüngő rojtos zsinóros szalagok alkotják, amelyekhez kör központú sugaras, sokszirmú virágmotívumokból és levelekből áUó füzér csatlakozik. A XIX. század első felében készült erdélyi üvegek talán legszebb darabja az a hengeres testű díszpohár, amelyen Brassó látképe látható. A pohár ugyanazzal az eljárással készült, mint az araTalpas díszpohár, 1855- Lukafa Iparművészeti Múzeum, Budapest (Fotó: Kolozs Ágnes)
