Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG

kiaknázása. A barnaszenet a vasúti mozdonyok fűtésére helyben használták fel. Lehetővé vált a távok területeken történő értékesítés is az olcsó szállítási lehetőség kihasználásával. Todesco Hde ezeken túlmenően az olcsó szén hasznosítására is lehetőséget látott az üveggyártásban. 1875-ben adott utasítást a volt úrkúti üzem vezetőjének, Neumann Józsefnek az Ajkai Üveggyár felépítésére. A gyár 1878-ra elkészült és 1879-ben beindult a próbaüzemeltetés is.

48 A széntüzeléses, 8 tégelyes kemencéhez 1880-ban még két újabb kemencét építettek, szintén 8—8 tégellyel felszerelve. 1890—91-ben a közvetlen fűtésű kemencéket két, egyenként 10—10 tégelyes regenerátoros gázkemencével cserélték fel. Ekkor már a kezdeti 70—80 fős munkásgárdával szemben az alkalmazotti létszám elérte a 120 főt. A munkások egy része a volt bakonyi, a zalai, somogyi és baranyai hutákból verbuválódott, másik részük pedig a felvidéki üzemekből és Cseh-Morvaországból. Az évi termelés az 1880-as évektől 5—6000 q között váltakozott. Ebből 1,5—2000 q körüli volt a finom üvegáru, a fennmaradó) rész pedig közönséges öblösüveg, elsősorban palack. A finom üvegáru döntő része metszett és préselt üveg volt, csekély részben pedig festéssel díszített. Horvátország és Szlavónia A Magyar Királysággal különleges kapcsolatban, perszonálunióban leve) vidék üvegiparának vázlatos bemutatása azért indokolt, mert a két országrész üveggyártása sok-sok szállal összekapcsolódott a befektetési tőke, a termelési technológia és az értékesítés tekintetében. A horvátországi üveggyárak fontos szerepet töltöttek be a dél-magyarországi városok árukínálatának bővítésében. Horvátország és Szlavónia területén — mint erre korábban részletesebben utaltunk - az újkori üvegipar viszonylag későn, a XVIII. század utolsó harmadában bontakozott ki. Fényes Elek első komoly magyar statisztikája 1839-ben még mindig csak négy üveghutáról tudósít. Vercice vármegyében Jankovátz és Mariathal, Zágráb vármegyében Oresje, Pozsega vármegyében pedig Ivanopolje hutája működött. Ezek közül Fényes az oresjei hutát tekintette jelentősnek, mint újonnan létesített, gépi berendezésű üveggyárat.

49 A rendelkezésünkre álló források alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a XIX. század második felében ezek közül már csak a Daruvár közeli ivanopoljei huta termelt.

3

'

1 A közvetlen fatüzelésű, többfunkciós kemencével ellátott üzem közönséges palacküvegeiről és parasztüvegeiről volt ismert. A hutában jelentős mennyiségű ablaküveget is gyártottak. A finomüveg-készítés igen kis mennyiséget képviselt az össztermelésben (1860 után kb. 5%). Ezek metszett és festett díszítésűek voltak elsősorban. A XIX. század 30—40-es éveiben alapított üveghuták érzékelhetően azt az űrt töltötték ki, ami a XVIII. századi üzemek megszűnésével keletkezett. Ostedek (Zágráb vármegye), Zvecevo novo (Verőce vármegye) és Tomest (Krasso-Szörény vármegye) hutái a gyártási technológiát és a parasztüvegek előállítását célzó termelésüket figyelembe véve a megszűnt XVIII. századi eredetű üzemek jogutódjainak is tekinthetők. A hutákat csak a XIX. század második felében modernizálták és látták el a kristálystílus érvényesülését elősegítő berendezésekkel. Az 1838-ban létesített ostedeki huta 1882-ben vált Horvátország legnagyobb öblösüveggyárává, miután a régi fatüzeléses kemence mellé két, egyenként 10—10 tégelyes Siemens-féle (tehát nagyon modern típusú) gáztüzeléses kemencét építettek. Az évi 12 000 q öblösüveg-termelés harmada volt finom üveg. A Zvecevo novo-n 1842-ben alapított hutát 1869-ben alakították át közvetlen fatüzelésű, többfunkciós kemencéjű gyárrá, amelyet elláttak 24 asztalos köszörülőüzemmel is. Ettől az időtől kezdve vált lehetővé a metszett díszű finom üvegek előállítása a 2000 q körük össztermelés negyedét kitevő mennyiségben. Az ugyancsak 1842-ben üzembe helyezett tomesti huta 1883-ig hagyományos módon termelt és parasztüveget készített csupán. A régi, hagyományos típusú, közvetlen fatüzelésű kemencét meghagyva, e mellé egy viszonylag kis teljesítményű, mindössze hattégelyes gázfűtésű regenerátoros kemencét építettek. Volt a hutának még egy 10 köszörülőpados köszörülőüzeme és egy sajtológépe is. A viszonylag jelentős kapacitású, évi 5000 q üveget előállító gyár produktumainak döntő része mindig parasztüveg volt. Az