Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

és a homok összeolvadásából keletkezett üveget.

2 A szóda és a homok kétségtelenül az üvegkészítés nélkülözhetetlen alapanyagai. Azonban az üveggyártáshoz szükséges magas hőmérsékletet a Vilnius által leírt módon nem lehet biztosítani. Az üveg felfedezésének pontos helye és ideje nem határozható meg. A legújabb nézetek szerint a bronzkorban, az V—IV. évezredekben ismerték meg az üveget, mint a kerámiakészítés melléktermékét. A porózus cserepű kerámiaedények viszonylag magas hőfokon égetett máza üveg volt, ami az edényeket vízhatlanná tette. Az is bizonyosra vehető, hogy az üvegkészítés felfedezése kapcsolatba hozható a fémfeldolgozással, a különféle ércek olvasztása és ötvözése terén elért eredményekkel. Az ércek olvasztása magas hőfokot igényelt. Magasabb hőfok elérésére volt szükség, mint az agyagedények és a máz égetése során. Közel- és Közép-Keleten az V—IV. évezredek technikai ismeretei lehetővé tették, hogy az ércek olvasztásakor véletlenül keletkezett üvegdarabkákat tudatosan is az üvegkészítés szolgálatába álk'tsák. Egyiptom, Szíria és Mezopotámia területén, az azonos fejlettségű társadalmakban az üveg felfedezése párhuzamosan következhetett be.

1 A régészeti leleteket vizsgálva, eddigi ismereteinkkel szemben az üvegkészítésben nem Egyiptomé, hanem Szíriáé az elsőbbség. Szíriában kerültek elő olyan különböző színű, opak üveggyöngyök, melyek készítésének ideje az V. évezredre datálható. Az első egyiptomi leletek — ezek szintén üveggyöngyök - csak a IV. évezred végéről származnak. Az első öblösüveg-töredék az i. e. XII. századra datálható és Mezopotámia területén került elő. A mezopotámiai üveggyártás fejlettségét kiválóan bizonyítja egy i. e. XVIII. századból származó ékírásos tábla is, mely az üveg előállításának ismereteit tartalmazza.

4 Az üvegkészítők több évezreden át csak apró, max. 10 cm magas üvegtárgyakat (gyöngyök, amulettek, illatszeres üvegcsék, tálak stb.) tudtak előállítani. Az üveg gyártása homokmag körüli formálással történt. Az edények belső üregének megfelelő nagyságú és alakú magot formáltak tűzálló homokból. Ebbe hosszú fémpálcikát helyeztek, s a magot a pálca segítségével képlékeny, izzó masszába mártották, vagy folyékony üvegen hengergették. Az üveg kihűlése után a homokmagot aprólékos munkával eltávolították a kész üvegtárgyból. Az ismertetett üvegkészítő eljárással lényegében megegyezik a formába való olvasztással történt üveggyártás. A forma az edény alakjának megfelelő köpenyből és egy agyagmagból állott. Közéjük porrá tört üveget szórtak, majd a formát addig hevítették, amíg az üvegpor megolvadt. Kihűlés után a formát szétnyitották vagy széttörték. Az üveg elterjedésének időszaka a hellenizmus kora volt. Az ókori világ üvegkészítésének központjából, Alexandriából sugárzott szét az üveg előállításának ismerete. Az ősi alapokon nyugvó üveges területeken kívül (Perzsia, Asszíria, a föníciai városok: Türosz, Szidon stb.) Krétán, Lesboson és RJjodos szigetén az i. e. IV. században egyiptomi szakemberek rendezték be az első üveghutákat. A Római Birodalomban Augustus idején indult nagy fejlődésnek az üveggyártás. Az első üveghutát Cumae és Ubernum között a Volturnus folyó torkolatánál egyiptomi mesterek alapították. Alexandriai mesterek irányították Rómában - a Városban — alapított üzemeket is. Augustus császár uralkodása alatt Hispániában és Galliában is meghonosodott az üveggyártás, majd Galliából Trier közvetítésével a Rajna vidékén is. Kr. u. II. század végére virágzó üvegiparáról volt híres Colonia (Köln), s az itt elért technikai eredmények az egész római üvegipar számára iránymutatókká váltak.

5 Az üveg széles körű elterjedésével, új ipari központjainak kialakulásával párhuzamosan kísérletek történtek nagyobb méretű üvegedények készítésére. Az adott technikai fejlettség színvonalán, az ismert üvegkészítési eljárásokkal csak apróbb üvegtárgyak gyártására vállalkozhattak a mesterek. Nagyobb méretű edényeket ragasztással tudtak előállítani. Az üveggyártás menetének meggyorsításában és a nagyobb edények készítésében forradalmi újítást jelentett az üvegfúvás feltalálása. Gains Vilnius az üvegfúvás felfedezését szintén a föníciaiaknak tulajdonította. Volt olyan nézet is, melv szerint az üvegfúvás felfedezése az egyiptomiaknak köszönhető. Az i. e. III. évezred közepén készült Bem Haszán-i falképeken nyílt tűz mellett hosszú csővel kuporgó alakok láthatók. Ezeket az alakokat üvegfúvóknak vélték.