Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

A kisebb méretű talpas poharakat pálinkaivásra használták. Többségük formája egyezik a nagyobb méretű edények alakjával, de ezeken csak ritkán alkalmaztak díszítést, legfeljebb apró virágokat festettek a tárolórészre. Ezeket a kis poharakat Zalában pálinkáskupának, Baranya egyes részein kupicának vagy szintén pálinkás-kupának nevezték. A dunántúk hutákban ritkán készültek nagyobb méretű talpas poharak. A fél- és egydecis talpas poharakat pedig csak pálinka fogyasztására használták. Erdély területéről ismertek az ún. poltúrás poharak. Ez a pohártípus nagyon korán divatossá válhatott Erdélyben, hiszen már a XVII. század végétől ismertek az egypén^es és kétpén^es üveg elnevezések. A poltúrás üveg elnevezés azt jelöli, hogy a pohár alsó részébe a készítéskor pénzérmét forrasztottak be, mely a kettős üvegfal között, a zárt térben mozgott, és az italt fogyasztó szeme előtt akkor vált láthatóvá, ha a pohár tartalmát kiürítette. A poltúrás poharak hengeres testű, legfeljebb 2 deciliteres ivóedények voltak. A parasztság körében kedvelt üdítőital-féleség volt a márc.

30 Többnyire mézeskalácsosok készítették. Egy sajtár méz és két sajtár víz összevegyítése után csillagánizst kevertek a folyadékba, majd ezt forrásig főzték. A kihűlt szirupot vízzel hígították és jéggel hűtötték. Az italt búcsúkon és vásárokon kínálták. Az ital felszolgálására aranybarna üveganyagból készült, ún. márcos poharakat használtak. Ezek talpas vagy talp nélkük kivitelben egyaránt készültek. A talp nélküli márcos poharak hengeres testűek voltak, vagy középső részükön orsószerűen befűződők. Kancsópoharak A kancsópoharak a poharak csoportjába tartoznak. Ezek is ivóedények voltak, bort fogyasztottak belőlük. Ezt az edénytípust elsősorban Erdélyben készítették. Ritkán egy-egy lyuggatott díszű, vagy egyszerű, tiszta falú kancsópohár a Dunántúlon is felbukkan, s ezeket dél-dunántúli és bakonyi termékeknek tartjuk. Az erdélyi üvegipar történetének ismerői elvetik azt a nézetet, hogy a kancsópohár formát a bokálytípusok közé kell sorolni.

31 A kancsópoharak egyáltalán nem mutatnak hasonlóságot a népi kerámia bokálykancsóival. Jóval kisebbek annál, s az üveg alsó részének gömbszerűsége sem annyira hangsúlyozott. Ezt az edénytípust, eredeti kiindulási helyét ismerve, porumbáki típusú kancsónak is nevezik. A típus a XVII. században a porumbáki hutából indult el, és a következő században már a fogarasföldi huták (Porumbák, Felsőárpás és Kercesóra) jellegzetes terméke volt. A XIX. század első felében a székelyföldi huták is hozzájárultak elterjedésükhöz. A bükkszádi és a zalánpataki hutában egyaránt készítették. A Porumbákon gyártott kancsópoharak magassága 15—21 cm között váltakozott. Egyes példányokon a gömb test lapított, másokon megnyújtott, a szár alacsonyabb vagy magasabb. A nagyságbek eltéréseket a felsőárpási és kercesórai kancsópoharakon figyelhetjük meg. A székelyföldi kancsópoharak általában azonos méretűek.

32 A paraszti használatú kancsópoharak többnyire színtelen, áttetsző üvegből készültek. A XIX. században jelentek meg a színezett üvegből gyártott üvegek, amelyek a forma hatására általában plasztikus díszítésűek, de ezek már tipikus díszüvegek voltak, és inkább az úri szalonokban kaptak helyet. Pordós- és fütyülősüvegek A XVIII. századi Magyarország korcsmáiban és vendégfogadóiban terjedt el először ez az ivóedénytípus. Elnevezését a nép adta nekik. Egy porció páknkát vagy bort lehetett elfogyasztani belőlük. Hosszú nyakuk miatt pedig fütyülősüveg megjelöléssel illették őket. A huták XVIII. századi inventáriumaiban rendszeresen előfordulnak a „korcsmák szükségire" gyártott palackok.

33 Az edénytípus előzményeit az erdélyi orsó formájú üvegekében véljük felfedezni. A fél iccénél ldsebb űrtartalmú palackok a XIX. század elejétől váltak gyakorivá a paraszti háztartásokban. Elterjedésüket, meghonosodásukat elősegítette a pálinkafogyasztás térhódítása, és a pálinka ivásával kapcsolatosan kialakult szokások is. Az 1836. évi VI. tc. megengedte a parasztok számára is a magánfogyasztásra vagy eladásra szánt pálinka főzését.

34 A páknka az étrendben is