Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

Borospalack, XVIII-XIX. század. Észak-Magyarország, zempléni huta (?) Dr. Ujszászy László magángyűjteménye Ballonok Az cinevezés tartályt, nagyméretű tárolóedényt jelöl. Ez az edénytípus a palackok családjába sorolható, csak a lényegesen nagyobb méret különbözteti meg őket a korábban bemutatott tárolóedényektől. Formájuk is egy palackfajtára hasonlít, amelynek tárolórésze hengeres volt, és ehhez rövid nyakrész csatlakozott. A huták inventáriumai alapján megállapítható, hogy az országban mindenütt gyártották őket. Színtelen, áttetsző és zöld színű üvegből készültek. Gyakran óriás méretű, 20 iccés ballonokat is gyártottak, ami kb. 20 Hter űrtartalomnak felel meg. A ballon elnevezés német eredetű, s ez alapján feltételezhető, hogy a XVII. századtól a magvarországi hutákban működő német üvegesek honosították meg. Középkori előzményüket nem ismerjük.

10 A ballonüvegeket bor, ecet vagy pálinka tárolására használták. A fennmaradt emlékanyagban szinte minden darabon megfigyelhetők az edény vállára ragasztott üvegpecsétek, amelyeken az űrtartalmát jelölték. A ballonokat a közönséges palackokhoz hasonlóan csak nagyon ritkán díszítették. Festéssel, gravírozással pedig sohasem. A kisebb méretű ballonok között tűnnek fel olyanok, amelyek fala optikai díszítésű, a fény-árnyék hatását fokozó bemélyedésekkel tagolt. Ilyen ballonok zöld színű üvegből a Felső-Magyarország déli részén levő hutákban készültek. A formába dróthálót helyeztek, és ez határvonalas bemélyedéseket eredményezett az üvegek felületén. A nagyobb méretű edények alsó részén, a fenékkel majdnem azonos magasságban gyakran lyukat képeztek ki, amelyen keresztül az edény mozgatása nélkül el lehetett távolítani a tartályba töltött folyadékokat. A kisebb méretű üvegeket, általában 4—6 litereseket vesszővel, szalmával befonva korsóként is használták. Ezt az általánosan elterjedt edénytípust egyes huták különös előszeretettel gyártották. Ilyen formájú nagyméretű tárolóedények készítésére specializálódott a vétyemi huta. Termékeinek fala minden esetben rendkívül vékony, arról árulkodik, hogy itt kizárólag fúvást alkalmaztak a gyártás során. A ballonüvegekkel állnak rokonságban a pocakos üvegek, vagy ahogyan még Zalában nevezik őket, purliceres üvegek. Lényegében ezek az edények is tartályok voltak, 5-10 literes űrtartalmúak. Csak zöld színű üvegből készült darabok kerültek elő. A lapított gömb testű, rövid nyakkal ellátott edényeket csak a Dunántúlról ismerjük, s e tájegységen belül is nagyobb számban Zalából. A rátkai és vétyemi huták speciaktásai voltak, valamennyi ismert darabjuk a XIX. század első feléből származik. A minden esetben sima falú, díszítés nélküli, egyszerű edények formájukban más huták nagyobb méretű korsóira hasonlítanak. Azonban ez fül nélküli edény, és a tárolórésze sem annyira lapított, mint az ismert korsótípusoké. Párádon készültek még a zalai pocakos üvegekhez hasonló tárolóedények, de ezek is lapítottak voltak. Néhány adat utal arra, hogy a pocakos üvegeket