Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

Borospalack, XVIII. század vége. Észak-Magyarország, zempléni huta MNM Rákóczi Múzeuma, Sárospatak segítették. Azonban fúvással is sok palacküveget gyártottak, így a forma és a méret még változatosabb lehetett. A XIX. század második felétől már általában csak formába fúvással készültek a palackok, mert az államilag előírt hitelesítést csak így lehetett könnven és gyorsabban biztosítani. A különböző formájú palackok készítésére a gömb testű, hosszú nyakú üvegek formájának változtatása vezetett el. A „hagyományos" forma nyakának rövidülése és a tárolórész nagyobbodása mellett a rövidebb vagy hosszabb nyakkal készített, fokozatosan hengeressé váló tormák és hasáb alakúvá változó tárolórészek is megfigyelhetők. A világos- és sötétzöld színű üvegből készült palackok mellett ritkábban színtelen, áttetsző, sötétbarna, már-már feketébe hajló sötétzöld színűek is fennmaradtak az emlékanyagban. A XVIII. századtól gyakorivá váltak a tulajdonBorospalack, XIX. század eleje. Észak-Magyarország, zempléni huta Herman Ottó Múzeum, Miskolc jegyes palackok. Az üvegből készült korongokat — amelyeken a megrendelő nevének kezdőbetűit vag}

7 más, általa kért jelzéseket szerepeltettek — általában a tárolórész és a nyak találkozásánál helyezték el. A XIX. század második felében a tulajdonjegvekhez hasonló korongokkal hitelesítették az üvegeket. Ekkor a korongokon, vagy más néven üvegpecséteken az űrtartalom megjelölés kapott helvét. A palackok testén elhelyezett üvegpecsétek funkcióját a nyomdatechnika fejlődésével párhuzamosan a boroscímkék vették át.

6 Tokaj-Hegyalját a XIX. század második felében — amikor a széles körű kereskedelem, a szállítási módok bővülése, a biztonságos csomagolás lehetővé tette a palackozott borok értékesítését — a regéci huta látta el borospalackokkal. A hutában lényegében a mai tokaji üvegekkel azonos formájú, hengeres testű és a tárolórésszel közel azonos