Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

mint ezt feljegyezték, „üveges Ablakjai, Táblai, Ablak bélései is" elpusztultak a tűzvész következtében. Úgy látszik azonban, hogy ez a XVIII. században nagy ritkaságnak számított Nógrádban is, mert később, 1782-ben már csak tábla, vagyis deszka fedte egy legendi juhász házának ablakát, melyen „egy ismeretlen ember" kopogtatott, egy tanúkihallgatási jegyzőkönyv megörökítése szerint. 1825-ben a varsányi juhász ablaka kendermaggal teli zsákkal volt betömve, amelyet éjszaka kihúztak, elloptak.

152 Az üveghutákhoz közeli, nagyobb városokban, így Miskolcon is csak lantornás, rostélyos vagy táblás ablakok voltak a XVIII. században. A városban csak az uradalmi épületek és módos polgárok lakóházainak ablakai voltak üvegezettek. 1773-ban egy gazdag kereskedő egy egri üvegessel, bizonyos Carolus Geistllel végeztette el az ablakok üvegezését, és 4 Ft 30 krajcárt fizetett a munkákért. A diósgyőri koronauradalom hivatali épületeinek ablakozásáért 1775-ben 663 Ft 47 krajcárt fizettek ki.

103 Az ablaküvegek árát és a városban lévő épületekről szóló híradásokat figyelembe véve egyértelmű, hogy a környékbeli paraszti lakóházak túlnyomó többségének ablakai is üvegezetlenek voltak. A kisméretű, kéttenyérnyi nyílásokat belülről deszkatolóval, keretre feszített marhaböndővel (lantorna) vagy olajos papirossal takarták el. Az Őrségben még századunk elején is legfeljebb sárba tapasztott üvegszemek fedték a palatábla nagyságú ablaknyílásokat. Korábban a kicsiny ablakokat a boronaközökbe beépített tolótáblákkal zárták.

154 A nagyobb méretű, egy- vagy kétszárnyas, tokos ablakok a XIX. század elejétől terjedtek el először csak a mezővárosokban, majd a század második felétől a falvakban is. A többnyire négyrészes ablakszárnyak üvegezettek voltak. Ezek az ablakok a lakáskultúrában is változásokat hoztak, ugyanis megoldották a rendszeres szellőztetést, gyakran függöny is került rájuk, de azért még mindig értékesnek tartották őket, ugyanis kívülről rácsokkal, zsalugáterekkel védték. Hont vármegye 1817. évi limitációjában már ezekről az újabb típusú ablakokról tesznek említést, amelyek „Egy nagyobb 2 lábnyi hosszaságú paraszt Rámás ablak"-ok voltak. Emellett 1 és 1,5 lábnyi ablakokat is megkülönböztetnek. A XIX. századi összeírásokban az ablakokról alig olvashatunk, ami feltehetően azzal magyarázható, hogy már csekély értéket képviselt, így a lakóházak bemutatásakor, értékeinek számbavételekor nem tértek ki ezekre.

133 A különböző árszabásokban csak elvétve fordulnak elő az öblösüvegek árai. Az üvegből készült edények forgalmi értékét a különböző dokumentumok segítségével rekonstruálhatjuk csak. A regéci huta alapítólevelében szerepel egy Magyarországon gyakori és kedvelt üvegtípus, a pincetokba való palack ára. 1698-ban egy ilyen üvegedény akár kisebb, akár nagyobb méretű volt, 18 dénárt ért. A Károlyiak szoldobágyi hutájában készült üvegek árát nem határozták meg darabonként. Egy hutaleltárban az azonos típusú üvegek összmennyiségének árát határozták meg. Az alapmértékegység a köteg volt, ami összesen 30 liter űrmértékű edényt jelentett. 1 schok kéticcés buteüa 3 krajcár, palack 9 krajcár, kancsó 1 Rft 30 krajcár, szenteltvíztartó 1 Rft 30 krajcár volt.'

36 Fejér vármegye 1756. évi limitációja szerint „egy iccés srófos kristálypalack" 20 dénár, „egy iccés fehér üveg sróf nélkül" 25 dénár, egy „pintes palack srófostul" 35 dénár volt.

13 A bükki üveghutában készült öblösüvegek ára közelebbi meghatározás nélkül 1775-ben 25—35 dénár között váltakozott.

158 Nógrád vármegye 1774. évi árszabása szerint „egy ittzés Palack" 4 dénárba, „Egy Ittzés butéllia" pedig 3 dénárba került. Ugyancsak Nógrádban több mint 60 évvel később, 1806-ban az iccés palackok ára párosával 6 krajcár, a butéliák párja szintén 6 krajcár volt. A rosolios üvegek párját 3 krajcárért, a patikába való üvegek kötegét pedig (1 köteg = 2 nagyobb vagy 6 kisebb edény) 3 krajcárért árusították.'

39 Az üvegből készült edények értékének pontosabb meghatározását segíti, ha figyelembe vesszük a korabeli fazekastermékek árait. 1744-ben a kétfülű mázas fazekak ára 5—40 dénár között váltakozott, mérettől függően. Egy tejesfazék 3 dénár, egy közönséges vizeskorsó 2 dénár, a fél- és másfél iccés méretű korsók ára pedig 2—5 dénár között váltakozott a Nógrád megyei árszabás szerint. Abaújban „egy Pintes belől s kívül mázos széles szájú korsó" 3 dénárba került, mindenféle mázatlan fazék V2 dénár, a tálak ára nagyságtól függően 1—4 dénár között váltakozott.