Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

krajcár, Gazda üvegével bé foglalásánál 3 krajcár; A gazda Üveget is ólmot is ád be foglalásánál 2 krajcár."

145 Borsod vármegye 1813. évi árszabása az „üvegesek limitációjá"-ban csak egy munkát tüntetett fel, a táblaüvegezést. Nyilvánvaló, hogy erre az időszakra a karikaüvegek használata már teljesen kiszorult. „Egy Üveg Táblának betétele 36 krajcár" volt.

146 A különböző időpontokból származó limitációk alapján nyomon követve az ablaküvegek árát, megállapítható, hogy 1627 és 1813 között jelentős mértékben csökkent az üvegek ára, és az üvegezésért számítható munkadíj. ablaküvegek árának és a munkadíjnak alakulása 1627-1813 köpött Év Ablaküveg fajtája Ára 1627 üvegtányér 2 den 1669 kristálytányér 5 den közönséges 3 den 1706 kristály 4 den közönséges 2 den nagy ablakráma 30 den közepes 21 den kis 18 den 1724 kristály 3,5 den közönséges 2 den 1744 nagyobb karika 6 den kisebb karika 5 den nagyobb karika 5 den kisebb karika 4 den kristály karika 5 den paraszt karika 3 den 1760 nagy kristály karika 6 krajcár közönséges karika 3 krajcár 1813 üvegtábla 36 krajcár Az ablaküvegek értékét akkor érzékelht igazán , ha figyelembe vesszü k az árszabások tételeit is, hogy az ablaküvegek áráért milyen termékeket lehetett vásárolni. Az árak összehasonlítása során nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy egy-egy ablakra 104—120 darab üvegkarika kellett, mérettől függően, és így már egy ablak beüvegezése 3—4 forintra rúgott. 1669-ben egy pár csizma ára 2—3 Ft között mozgott. Egy nadrág 24 dénárba került. 1744-ben egy fekete szűr 1 Ft 25 dénár vagy 5 kiló losonci mész 2 Ft. 1 süveg 12 dénár, egy másfél öl hosszúságú, 2 ujjnyi vastagságú deszkából 100 darab 6 Ft. 1760-ban a szűrök ára 1 Ft 2 dénár és 1 Ft 70 dénár között váltakozott, minőség szerint. 1813ban, amikor egy ablaktábla 36 dénár volt, egy pesti vagy nagygyőri cserépkályha felállításáért 1 Ft-ot kértek. Tehát megállapítható, hogy az ablakok üvegezése a XIX. század elejéig, amikor már a táblaüveg kezdett tért hódítani, meglehetősen költséges volt. Az ablaküvegek felhasználása — mint erre részben a limitációk is utalnak — elsősorban a városokban kezdett tért hódítani, ahol a céhekben dolgozó üvegesek foglalkoztak az ablakok üvegezésével. A XVII. század végétől az üvegescéhek számának gyors növekedését követhetjük nyomon. Nyilvánvalóan ez a török uralom utáni városfejlődésnek köszönhető elsősorban, de bizonyára a céhek számának emelkedése összefüggésben állott az üveggyártás fejlődésével is. Egy-egy városban vagy nagyobb településen a XVII. század második felében és a XVIII. század elején még csak néhány üveges tevékenykedett, így többnyire más iparosokkal együtt alkottak közös céheket. Esztergomban 1699-ben az üvegeseket az asztalosokkal, ácsokkal és esztergályosokkal találjuk közös céhben. 1703-ban Szombathelyen az üvegesek az asztalosokkal együtt tömörültek céhszervezetbe, mert „.. .most kevés Számmal volnának, az Asztalos Mesterek, az Eöveghiarto Mesterségh alkalmatos és merő öszvö függendő az Asztalos Mesterseggel, az Eöveghiarto Mesterséghetis az io Oszvöfoghás Hathatosságáértis magok Czehiekben akarván foglalnv...". Gölniczbányán 1640-től alkottak az üvegesek az asztalosokkal közös céhet. A III. Ferdinánd által kibocsátott céhlevelet 1730-ban erősítették meg. Kassán 1700-ban jött létre az asztalosok és üvegesek közös céhe. Pozsonyban csak 1752-ben. Budán a török alóli felszabadulást követően már több üveges dolgozott. Az 1696. évi városi számadáskönyvek szerint a piaci bódék béréért az üvegesek havonta 15 krajcárt fizettek, azonban csak a XVIII. század elején tömörültek közös szervezetbe más iparosokkal. Az 1476-ban keletkezett budai üvegescéh felbomlása után, a török uralom alóli felszabadulást követően, Kassán alakult először önálló üvegescéh 1714-ben. Majd