Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Üvegábrázolások Hollósy Simon (1857-1918) Az ország bajai című festményén (1893) Herman Ottó Múzeum, Miskolc között mézzel és üveggel is. A gömöri fuvarosok áruikkal ellátták Magyarország nagy részét. A jolsvai fuvarostársulat tagjai a szentpéteri, debreceni, kecskeméti, keresztüri, gyöngyösi, tokaji, miskolci, szatmári, szikszói, pesti, újhelyi, varanoi, gálszécsi, nagymihályi, ungvári és szegedi úton szállították áruikat. A kövi fuvarosok egészen Aradig fuvarozták a gömöri ipar termékeit.

121 A fuvaros társulatok révén jelentős mennyiségű üvegáru juthatott el délre, még akkor is, ha tudjuk, hogy a vasáru, a vászontermékek és más ipari készítmények mellett az üveg értékesítése másodlagos volt. Az ablakú, egek értékesítésével Felső-Magyarország déli területein levő üveghuták közül csak a Zempléni-hegység üzemei melletti települések lakói foglalkoztak. Ok a hegykőzi huták (O-Radványi Huta, Sompataki Nagy Huta) (ma: Nagyhuta) és Sompataki Kishuta (ma: Kishuta) ablaküvegeit vásárolták fel és azzal kereskedtek, illetve be is üvegezték az ablakokat. Kishuta lakóiról feljegyezték, hogy zsellérek, és egész évben üvegesmunkákkal kereskedve az országot járták, ezért robotjuk nagy részét pénzben váltják meg.

122 A többi, /Alfölddel határos területen működő üveges űrök az öblösüveg értékesítésében voltak kedvezőbb helyzetben. Egyrészt az Alföldhöz való közelségük jelentett komoly előnyt, hiszen a törékeny öblösüvegeket nem kellett olyan messziről szálHtani, mint a FelsőMagyarország északi részén levő hutáknak, másrészt pedig közvetlen szomszédságukban helyezkedtek el az ország jelentős szőlőtermő területei, Tokaj-Hegyalján, Miskolc—Sajószentpéter környékén és Eger—Gyöngyös vidékén. E területek szinte „korlátlan" felvevőpiacot biztosítottak az öblösüvegek számára. A történelmi borvidékeken, különösen a Hegyalján már évszázadokkal ezelőtt szokásban volt, hogy egy-egy jobb évjáratú borból a szőlősgazda palackozott, pincéjében félretett magának ünnepélyes alkalmakra: keresztelőre vagy esküvőre.

123 A borokat nagyobb távolságokra, külföldre hordókban szállították. Palackos borokat csak helyi kereskedelemben értékesítettek. A borospalackokat és a bor tárolására, fogyasztására szolgáló öblösüvegeket a regéci, a bükki, a parádi és a nógrádi huták szállították a szőlősgazdáknak és uradalmaknak egyaránt. A sárospataki uradalom pincészetében 1827-ben 1953, 1842-ben pedig már 5675 palack minőségi bort tároltak.

124