Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

A XVII-XVIII. századi üveghuták piackörzetei (szerk.: Veres László. Rajz: Sáfrány Andrásné) a céllal hozták létre, hogy az erdők fáinak hasznosításán túl az uradalmi önellátást is biztosítsák. Ebből következően az üvegablak és öblösüveg formájában egyaránt az uradalmi épületeken és épületekben jelenhetett meg először. Ajándékozás, mecenatúra révén kerülhettek egy-egy üveghuta termékei más háztartásokba, templomokba, iskolákba. Az uradalmi igények kielégítése után vált jellemzővé a piacra való termelés. Több üveghuta először azokat az előnyöket használta ki, amelyek a földesúri vásártartási joggal együtt jártak. Az uradalom területén tartott vásárokat keresték fel az árusok az üvegekkel. Természetesen nem lehet éles határt vonni az uradalmi egységen belüli és kívüli értékesítés között, mert - különösen Erdély területén — sok esetben kereskedők révén már rögtön távoli területekre is eljutott az üvegáru. A XVII. század végétől az uradalmi önellátás mellett már az értékesítés is meghatározó szerepet töltött be a huták alapításában. ELz egyértelműen kitűnik a regéci uradalom hutája alapítóleveléből is, hiszen II. Rákóczi Ferenc különbséget tett uradalmi használatra és értékesítésre szánt termékek között. A Kálnoky család által alapított üveghuta is a kezdetektől fogva fontosnak tartotta az értékesítést, hiszen a tulajdonos ezért is ajánlotta fel megvásárlásra az üvegeket Brassó városának a templom beüvegezéséhez. A piaci szempontok szem előtt tartása nagyon jól megfigyelhető, Károlyi Sándor szoldobágvi hutája kezdettől fogva az erdélyi lakosság által kedvelt üvegfajtákat gyártotta, amelyeket a legjobban lehetett értékesíteni. A XVIII. század végétől máiminden üveghuta esetében a piacra való termelés, az értékesítés határozta meg az üveghuták alapítását, s a huták léte is egyre inkább a termelékenység, az értékesítés függvényévé vált. Ha gondok jelentkeztek az értékesítésben, akkor az üzemek hamarosan beszüntethették a termelésüket. Ezzel is magyarázható az, hogy a XVIII. század végén, XIX. század elején alapított üvegcsűrök rövidebb életűek voltak, mint a korábban létesített uradalmi officinák. Természetesen a XVII—XIX. században az üveghuták alapítását előidéző három jellemző