Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉLELMISZERIPAR - Mézeskalácsosok, gyertyamártók (Marozsán Zsolt)
Fábóljaragott mézeskalács nyomóforma: Lapocska koszorúban. „Krall"felirat (Miskolc, HOM) Kassa területi kihatását jól mutatja, hogy mely városok mesterei tartoztak a kassai mézeskalácsoscéhhez. Igaz, hogy ezek már 19. századi adatok, de jól példázzák a kiépült kapcsolatrendszert. A városok területi eloszlása igen nagy. A következő városok mesterei tartoztak a kassai mézeskalácsoscéhhez a 19. század első felében: Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely, Nagybánya, Aliskolc, Nagykároly, Eger, Tarcal, Tállya, Kisszeben, Tokaj, Ungvár, Munkács, Szatmár, Szolnok, Szepesolaszi, Homonna, Nyíregyháza, Mecenzéf, Debrecen, Kisvárda, Tasnád, Nagymihály, Máriapócs, Bártfa, Gönc és Rozsnyó. 1 A rozsnyói mézeskalácsoscéh önállósodási kísérlete mutatja, hogy egy-egy város iparos közössége ki is szakadhatott ebből a rendszerből. A rozsnyóiak 1820-ban kértek önálló privilégiumot céhüknek. Előzménye ennek, hogy 1736-tól a lőcsei privilegizált céhbe álltak, és attól függtek. 18 Az önálló céh megalapításának oka lehetett, hogy a méz- és viaszkereskedelem virágzott és ezért a céhmesterek száma nőtt 1770-től kezdve. Eleinte még csak helybeli mesterek dolgoztak Rozsnyón, név szerint Leszih József és Szentikray János. 19 1800-ban költözött Rozsnyóra Aliskolcról Mázer János, míg egy év múlva a helybeli Hoffmann János is mester lett. Rimaszombatról érkezett 1805-ben Stainer János, 1807-ben pedig Schultz Sámuel és Hoffmann Sámuel vált mesterré remekük elkészítése után. 20 Mindezek, hogy az 1770-es 2 főről 7-re nőtt a mesterek száma, arra engednek következtetni, hogy az iparág fellendülőben volt. Az elhatározás 1820-ban született meg, amikor is Roll Terézia előterjesztésére, Alauritz Sámuel fogalmazta meg a kérvényt. 21 Mautitz és társa, Hovanitz Fülöp helybeliek voltak ugyan, de a kassai céhbe tartozó mesterekként kérték az önállósodást. Kérvényük kedvező elbírálásra talált és a privilégiumot 1821-ben kapta meg a rozsnyói mézeskalácsoscéh. Nagy fájdalmukra a mesterség két ágából csak a mézeskalácsos tevékenységre kaptak privilégiumot, míg a viaszos, gyertyaöntő mesterség űzésének joga maradt továbbra is Kassán. 22 Másik nagy sérelmük, hogy a legényeknek kötelezően előírt inas- és vándorévek idejét a privilégium két évben határozta meg, holott más, könnyebb mesterségeknél a vándorlás ideje hosszabb, általában 3—4 év volt. Pecsétjüket egy Zsenovits Fridrik nevű személy készítette. 23 Pecsétjükön: „egygolyóbison álló Isten asszony, alatta méhrajok, a%ok körüls%álldogálló méhek". Első céhgyűlésük jegyzőkönyve alapján, az első céhmester Leszih József lett, második céhmester Hoffman János, míg a mesterek Fialka Sándor, Steiner János, Schultz Sámuel, Hoffman Sámuel, Löeb Mihály, Hovanitz Fülöp, Szügyi József, Mautitz Sámuel és Varga István. A jegyzőkönyv felsorolja a magukat mesternek jelentőket is: Mándy Pál Rimaszombatból, Ujházy András Losoncról, Szabó József és Barzó József Miskolcról. Őket a mesterek sorába iktatták, annak költségeit leróva tőlük. A jegyzőkönyv a legények felsorolásával zárul: Aíende Imre, Zeitéi Pál, Leszih János, Fekete László és Bindrek György. 24
