Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Ötvösök (Spóner Péter)

gyon, tőkebefektetési funkcióval is bírtak. Az ötvösségre vonatkozó első szórványos emlékek az Árpád-korból származnak. A következő évszázadokban a mesterség egyenes arányban növekedett a kassai polgárság és az egyház gyarapodásával. A 14. századból már számos ötvösmester nevét ismerjük, és bizonyos specializációt is megfigyelhetünk a mesterségen belül. A század végéről fennmaradt iratok szerint Kassán 1394 és 1400 között 14 örvösmester dolgozott, akik között 3 aranyverő és két pénzverő is volt."

1 Utóbbiak közül név szerint ismerjük Cristanus mester nevét 1398-ból.

11 Az ötvösök azonban nemcsak nagy számuk, hanem vagyoni helyzetük miatt is kiemelkedtek Kassa fémiparosai közül. 1385-ben Hanno anrifaber (ötvös) tett gazdag alapítványt a kassai Szent Erzsébet templomban lévő Szent Márton oltárra.

12 Ekkor már minden bizonnyal létezett az ötvösök céhe, melynek történetét, a kassai fémiparok közül legrészletesebben, Mihalik József"

B és Kős^eghy Elemér

14 alapvető munkáiból ismerjük. Mihalik a céh alapítását 1376-ra datálja, amikor is a fésűsökkel közösen hozták létre iparos szervezetüket. A közös céh pecsétje 1476-ból származik, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja a közös céh meglétét.

15 A 15. század folyamán az ötvösök száma folyamatosan emelkedett és ekkor alapozta meg országos hírnevét a mesterség. 1430-ban és 1436-ban kassai ötvösök készítették a királyi udvar számára az asztali ezüsttálakat. E században több mint harminc, többnyire német származású ötvös dolgozott Kassán, de a forrásokban már felbukkantak magyar mesterek nevei is. 1493-ban Szegedi Ötvös Máté ny

r

ert polgárjogot a városban.

16 A céh a 16—17. században élte virágkorát, erre utal, hogy csak az 1500-as évekből közel 120 ötvös neve maradt fenn. Több híres ötvöscsalád tagjait ismerjük a 16. századból, mint például a Körmesser famíliát, akiknek első említése 1522-ből származik, ekkor Ferenc^ nevével találkozunk a városi forrásokban. Hogy magas színvonalon űzték a mesterséget azt bizonyítja, hogy utódai közül Körmesser Péter 1608-ban Párizsban, a királyi udvarban dolgozott ötvösként.

17 Számuk ugrásszerű emelkedése lehetővé tette, hogy különváljanak a fésűsöktől, amire 1520ban került sor. A török elől számos ötvösmester települt be Kassára az ország déli és erdélyi részeiről, és a német kézművesek tiltakozása ellenére a század végére elmagy^arosodott a mesterség. Az ötvösmesterek a város legszűkebb elitjéhez tartoztak, és mint a város legvagyonosabb polgárai gyakran töltöttek be vezető tisztségeket Kassán. 1454-ben Mihály ötvösmester, aid a források alapján pénzveréssel is foglalkozott, a kassai tanács tagja volt. A céh tagjai a következő századokban több alkalommal képviselték a város érdekeit külföldön és az országos eseményeken. Gergely ötvösmester 1526-ban Krakkóban járt követségben a lengyel uralkodónál.

18 A 16. században a céh legtekintélyesebb ötvösmestere az a Kis Lorinc%vo\t, aki többek között 17 éven keresztül volt kassai konzul, és e minőségében az udvarban és a pozsonyi országgyűléseken képviselte a várost.

19 A 17. században sem veszítettek befolyásukból az ötvösök,