Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FÉMIPAR - Lakatosok, fegyverművesek, órások, ágyúöntők, órások (Spóner Péter, Hazag Ádám)
Miskolci lakatos-, fegyverműves-, óráscéh behívótáblájának elő- és hátoldala (Miskolc, HOM) A hagyományos középkori kézifegyverek gyártása mellett a 15. században Kassán is megjelentek a tűzfegyverek specialistái. E században a lőfegyverek gyártásával minden bizonnyal a lakatosmesterek foglalkozhattak, bár a lakatosok már említett 1461-ből származó céhlevelében külön tüntettek fel fegyverkovácsokat és lakatosokat. E szerint céhbe lépni kívánó lakatostól remekként megköveteltek egy jól záró, hat pántos lakatot, egy galamb lakatot és eg cseh puskát, míg a fegyverkovácstól három puska elkészítését. 15 Mint látható mindkettő készített lőfegyvert is, de a lakatosoktól már elvált egy kifejezetten fegyverkészítő specialista réteg. 1506-ban Kolben István lakatos nyert polgárjogot Kassán. 16 1510-ben a lakatosok és az asztalosok között alakult ki vita, hogy melyik céh tagjai jogosultak a puska fa alkatrészeinek, elsősorban a tusának elkészítésére. A lakatosok 1557-ben kelt céhszabályzata szerint továbbra is a sarkantyúkészítőkkel, de a páncélgyártók nélkül alkottak közös céhet, viszont már külön említik a céh tagjaiként a puskaműveseket és mellettük új mesterségként feltűntek az óragyártók. A puskakészítő mesterek száma jelentősen megemelkedett a következő évtizedekben, köszönhetően a kereslet gyors növekedésének. A puskák mellett a céh tagjai más hadieszközöket is készítettek, 1571-ben Jörg Stagger lakatosmester a hadszertár számára ún. „Schlag"-ot szállított, amely a bombáknak és gránátoknak volt a speciális fém alkatrésze. 1, A céh 16. századi jelentőségét mutatja, hogy a város védelmében, melyben minden céhnek kötelessége volt részt venni, ők külön tornyot őriztek és tartottak karban, az ún. lakatostornyot. 18 A város irányításában is aktívan részt vettek, 1660-ban például Kolosvári Gergely és Ro^in Gergely lakatosok, mint a 86 tagú városi hivatalnoki kar tagjai, Kassa pénzügyeiért feleltek. 19 1561-ben az udvar Kassán hadszertárat állított fel, melynek feladata volt a felső-magyarországi végvárak hadfelszereléssel, így puskákkal való ellátása. Az igényeket jól mutatja, hogy az 1577-ben készült leltár szerint a hadszertár felszereléséhez tartozott többek között 4399 szakállas puska és 967 kézipuska. 20 A növekvő kereslet hatására, közel nyolcvanévi közös működés után, 1636-ban Schirger Orbán, Menttel János, Schwab Kristóf puskaművesek, Schmidtan Mihály puskaágycsináló és Knoll Farkas óragyártó kérte, hogy különválhassanak a magyar lakatosok céhétől. Utóbbiak 1632-ből fennmaradt jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy számuk lényegesen meghaladta a puskaművesekét, mert ez évben Óragyártó Tóbiás mellett, 17 lakatosmester írta alá a jegyzőkönyvet, akik közül sokan más városból származtak. Általában a közeli jelentősebb településekről, mint Göncről és ketten Eperjesről, de neve alapján a Dunántúlról érkezett Fejérváry lMkatgyártó Ferenc^ A nevek arra is utalnak, hogy míg a lakatosmesterséget elsősorban magyar, addig a puskakészítést kizárólag német származású mesterek űzték. 21 A különválási kérelem egyrészt mutatja, hogy a lőfegyverkészítés a 17. század elejére külön iparággá vált, másrészt a fegyverek fa részeit egy külön specialista, a puskaágycsináló vagy esztergályos készítette. 22 Valószínű azonban, hogy
