Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FÉMIPAR - Vashámorok, kovácsok, cigánykovácsok (Spóner Péter)
a lőcsei kerékgyártócéhtől kérték és kapták meg 1799-ben. A céhlevél legérdekesebb pontja, hogy lényegesen szigorították a mesterré válás feltételeit a korábbi évszázadokban megkövetelthez képest. A céhszabályzat negyedik pontja szerint mesterremekként már egy egés^ kocsit és egy díszes német ekét kellett elkészítem, ami nem csak magas szintű szakmai ismereteket, hanem jelentős tőkét is megkívánt a mesterjelölttől. 43 E tendenciának megfelelően a Zemplén vármegyei Mádon is e két szakma hozott létre közös céhet 1817-ben, melynek négy kovács- és egy kerékgyártómester volt a tagja. 44 A két szakma azonban Miskolcon csak szűk két évtizedig alkotott közös céhet, 1818-ra ugyanis annyira felduzzadt a céh létszáma, hogy kettéváltak. A Miskolcon dolgozó kovácsmesterek száma ugyan ekkor sem haladta meg a 8—10 főt, de 1818-ban már további 41 landmeiszter kovács tartozott a céhbe. A század első évtizedeiben azonban már a válság jelei is megmutatkoztak, mert annak ellenére, hogy a következő 25 évben 82 helyiség mestereit vonta felügyelete alá a céh, többek között Balmazújváros és Putnok mestereit is, de a legények száma folyamatosan csökkent, egyre kevesebben vállalták a nehéz fizikai munkát, különösen annak tudatában, hogy a mesterré válás feltételei egyre nehezedtek. A Miskolcon megforduló vándorlegénvek között találunk dunántúli és alföldi származásút is, de többségük a céh vonzáskörzetéből érkezett. A 18. századig, a korszerűbb vaskohászati eljárások elterjedéséig a hámorokban aránylag kevés változtatással állították elő a vasat. E században azonban a technikai fejlődésnek köszönhetően megkezdődött az olcsóbb gyári áruk térhódítása. A miskolci céh helyzetét nehezítette, hogy a közeli vashámorok egyre nagyobb számban árasztották el jó minőségű ekevasakkal, kapákkal és más vasból készült mezőgazdasági eszközökkel a régió piacait és vaskereskedéseit. 4 " 1 Ennek következtében a kovácsok egyre kevesebb új eszközt állítottak elő, munkájukban túlsúlyba került a vasszerszámok javítása, illetve Miskolcon a kerékgyártókkal közösen az ő feladatuk volt a város majorjában lévő szekerek és a város malmának a karbantartása, amiről negyedévente nyújtották be számláikat. 46 A 19. százael elején a céhbelépés feltételeit teljesíteni képtelen legények számára a legtöbb munkalehetőséget az uradalmak biztosították. A régió nagyobb birtokain e században már szinte mindenhol alkalmaztak uradalmi kovácsot. 4 Számukra az uradalom biztosított munkát, lakást, műhelyt és fizette a bérüket. Feladatuk az uradalom termelőeszközeinek készítése és javítása volt. Az 1860-as években, a gőzgépek elterjedésével létrejött a kovácsoknak egy új típusa, az ún. gépészkovács. A% A nagybirtokokon, majd később a kisebb uradalmakban is nagy számban jelentek meg a különféle cséplő-, arató- és vetőgépek, illetve elterjedt a modernebb ekék alkalmazása. Ezekhez egyre nagyobb számban volt szükség olyan iparosokra, akik kezelték a gépeket és szükség esetén meg is tudták javítani őket, de gyakran az újfajta ekéket az uradalom kovácsa maga Kovácsmunka (Rozsnyó, BMR)
