Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FAIPAR - Bodnárok (Rémiás Tibor)
Még a 19. században is nagy tülekedés volt egy-egy megüresedett uradalmi konvenciós bodnármesteri helyért: pl. Huszár Mihály miskolci „czéhbeli" bodnármester a diósgyőri uradalmi bodnár, Ruzsitska halálának másnapján 1827. szept. 13-án ajánlja magát a prefektusnál a megüresedett álláshelyre. 2 " Ugyanezt teszi Bozsik Imre miskolci bodnármester rá egy napra, 1827. szept. 14-én, 21 vagy Frankovics József, a munkácsi püspökség mindszenti bodnármestere 1827. szept. 15-én, 22 sőt Pusótczki János tarczali uradalmi bodnármester is 1827. szept. 17-én, 23 vagy a miskolci Begalla András 24 . Még 1854-ben is becses volt Borovszky Károly bodnárlegény számára a gróf Csákyak szendrői uradalmi bodnármesterétől, Priesz Józseftől kapott ajánlólevele, aki az uradalom bodnárműhelyében „13 hetekig híven dolgozott". 25 A miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött 19. századi céhlevelek (tanulólevelek, céhbizonyítványok a 3 inasi év letöltéséről) igazolják, hogy ekkorra a kassai bodnárcéh hegemón szerepe megtört, és a 19. század elején (1802 és 1825 között) a Hegyalján is önállósult kádárcéhek mesterei megkülönböztetett előnyben részesítették a miskolci pintércéheket, ugyanis legényüket gyakorta irányították Miskolcra. A vizsgált 70 év alatt (1801-1869) Miskolcra legtöbben (6 fő) a tállyai lb bodnármesterek magyar nyelvű bizonyító levelével érkeztek: Varga Ádám (1809), majd Garay Márton (1816), az „Aranyitkán" született Grabanyi Ignác (1817), a „Hokelcs"-en született Kitz Mihály (1830), a ternyei (Sáros vm.) születésű Jankanits János (1841) és a tállyai születésű Motil Antal (1869) bodnárlegények. (Diga János, Csuka József, Varga Ádám és Matil János tállyai főcéhmesterek alatt.) Bodrogkeresztúr 2 bodnárlegényei (3 fő) Miskolcon dolgoztak: „Teplitz várossában" született Sável Pál (1816), a bodrogkeresztúri Bodnár Pál (1819) és az ugyancsak keresztúri Czehány János (1826), akiket Gáspár József és Czehány János főcéhmesterek irányítottak a miskolci pintérmesterekhez. A század elején a bre^tioP bodnár ceshmaister (Broszmann Dániel, majd Broszmann Mathias) küldte szlovák nyelvű bizonyítvánnyal Broszmann Johann (1808) és Broszmann Dániel (1813) legényeket Miskolcra. Egy-egy bodnárlegénnyel jelentek meg Miskolcon Kassáról 29 (Tornyos József 1801-ben, latin nyelvű céhbizonyítvánnyal), Egerből 30 (Forusubtza Kristóf, 1804-ben, német céhlevéllel), Se/mec^ről 31 (Gliwai Ádám 1805-ben német tanulólevéllel szlovák magyarázó bejegyzésekkel), Jás%pról 32 (a Markusozban született Fábián János 1814-ben, magyar céhlevéllel küldte Fazekas György első céhmester), Tarcakói 33 (Gáspár Lázár 1825-ben), Ungvártól 34 (Kubtsik Imre 1826-ban, német céhlevéllel küldte Bartsh Jakab főcéhmester), Szántótól 35 (az edelényi születésű Györgyik János 1836-ban, Szabó János főcéhmester ajánló bizonyítványával) és Mádról 36 (Olejtsik József 1837-ben). A miskolci bodnár/pintércéh mesterek által aláírt és igazolt bizonyítvánnyal járták az országot, elsősorban a felvidéki kádárH odnárcéh kannájának részlete (Miskolc, HOM)
