Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉPÍTŐIPAR - Kőművesek és kőfaragók (Gulya István)

A pataki uradalom későbbi birtokosai is támaszkodtak a városok szakembereire, 1589-ből név szerint is ismerjük András kassai kőművesmestert, aki Sárospatakon dolgozott.

6 A 16—17. században a korszerű várépítészet mesterei elsősorban az itáliai kőművesek és építészek voltak, de számos más náció képviselői is dolgoztak hazánkban. Sárospatakon a vár építését 1534—37 között a Milánó mellől származó Alessandro (Alexander, Sandrinus) Vedani vezeti, aki a városban telepedik le, 1555-ben szőlőt kap urától, 1560-ban pedig mentesül a jobbágyi szolgáltatások alól, csupán mesterségével tartozik szolgálni. Élete folyamán a Perényi-várak építésén dolgozik Ónodon, Füzéren, Terebesen. Az említett 1534—37 közötti építkezésen dolgozott a délnémet Bonifacius Wolgemuth, 1539-ben pedig Lengyelországból érkezett Patakra a valószínűleg itáliai Laurentius 12 segédével.

8 A szinte folyamatosan jelentkező igény a végvárak közelébe vonzotta az építőipari szakembereket, ezt jelzi, hogy a 16. századi forrásokban a zempléni várak környékén számos esetben megjelennek kővágók és kőművesek, bár sok esetben csupán nevük jelzi foglalkozásukat, az iparűzőket nem jelezték külön az összeírásokban. Sárospatakon 1554-ben Alexander Vedani, György (Georgius de Bysso), Antal, István, 1567-ben a fent említetteken kívül Ferenc és Ambrus kőművesek élnek. Bodrogkeresztúrban 1571ben Kőmewes Antal fizet bordézsmát, Tarcalon 1570—83 között szerepel a forrásokban Kőmwes Paul.

9 A 17. században Zemplén vármegyében számos vár, templom és kastély építésén dolgoznak a felvidéki szabad királyi városok mesterei: pl. 1634-ben tornyot épít Olaszliszkán az eperjesi Stenczel Dániel, 1668-ban Újhelyben dolgozik a szintén Eperjes környéki Lapispataky Mihály.

10 Patakon telepedik le a lőcsei Medvés Márton (Martinus Bern) kőfaragómester 1634-ben, ahol 1657-ig szerepel a forrásokban." A pataki uradalomban a Rákócziak idején jelennek meg az erdélyi kőművesek, akiket a fejedelmi birtokokról küldtek a pataki és az ónodi várak építkezéseihez. Az 1630-as években a dési Sánta Kőmíves György a vezető mester, az 1640-es évek első felében a gyulafehérvári Mátyás mester irányítja a munkálatokat.

12 A 15 éves háborút követően a komolyabb harci cselekmények elkerülték Északkelet-Magyarországot, ezért vidékünkön a 17. századi korszerűsítési programok többnyire csak terv szinten maradtak, a Kőművesek várakon csak kisebb javítási munkákat végeztek. A kuruc háborúk (Johannes Arnos Commius nyomán) idején újra hadszíntérré váló vidék várai a hadjáratok után feleslegessé váltak, Tokajt, Szendrőt, Sárospatakot felrobbantották, Onodot a törökök gyújtották fel 1688-ban. A 18. században a püspöki székváros Eger és a szabad királyi város Kassa mesterei képviselik a térségben az építőipari szakmákat. Miskolcon alig néhány mesterember működik a 18. század folyamán, az összeírásokban 1770-ig nem is jelennek meg, csupán más források alapján ismerjük néhányuk nevét. 1726—41. között felbukkan Bálint János, 1751-ben Kőmíves Mátyás, ők biztosan helybeliek.

13