Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉPÍTŐIPAR - Kőművesek és kőfaragók (Gulya István)

Kőművesek és kőfaragók Az építészeti kultúra a hazánkban letelepedő szerzetesrendekkel honosodott meg a 11—12. században, képviselői zömmel itáliai és francia származású egyháziak voltak. Az egyházi központokban (pl. Esztergom, Pécs) kialakuló kőfaragóműhelyek szakemberei építették az egyházi és világi épületeket, ők végezték mind a faragást, mind az építést, mely szakmák csak a 17—18. század tájékán kezdenek szétválni. A kőfaragó-kőművesmesterség művelőinek alacsony száma miatt nagyon keresett és megbecsült foglalkozás volt a középkorban, a tehetségesebb mesterek országszerte dolgoztak. Térségünkből 1378-ból ismerünk név szerint egy szakembert, a valószínűleg ekkortájt befejeződő diósgyőri várépítkezésről Nagy Lajos király Eperjesre küldi Ambrus mestert a város falainak építésére.

1 A 15. században országszerte ismert építőmester volt a kassai István kőfaragó,

2 talán ő ugyanaz az István mester, aki az 1470-es években a diósgyőri várban dolgozik, mivel egyéb munkái Kassáról és Bártfáról ismertek.

3 A döntően német ajkú Kassa és a szepességi városok élen jártak Északkelet-Magyarországon az építőipari ismeretek elterjesztésében. A 16. század közepétől a török hódítás okozta háborús viszonyok közepette az építőipar a végvidékeken elsősorban a hadmérnöki tudományt szolgálta. A várak építését részben szerződtetett külhoni, részben hazai mesterek végezték, néhányuknak neve is fennmaradt a forrásokban. Ónod várában a 16. század első évtizedeiben az itáliai származású Paulus mester, a budai Ferenc, valamint Miskolci György és Ambrus kőfaragók dolgoztak, utóbbiak egyszerűbb faragványokat készítettek.

4 A borsodi és zempléni területeken a felvidéki városok mestereinek szakértelme nélkülözhetetlen volt, különösen az ország ketté-, majd háromfelé szakadásának háborúi idején, mikor a területen folyó harcok és portyázások következtében a várak erődítése kapott prioritást. A Perényiek birtokainak védelmét szolgáló várak (Patak, Terebes, Ónod) megerősítése, korszerűsítése állandó keresletet támasztott az építőiparosok iránt a 16. században. Perényi Péter a fennmaradt levelezése alapján Eperjestől 1529-ben, 1534- ben és 1541-ben, Kassától 1534-ben, 1541-ben, Bártfáról 1535- ben kért építőmestereket pataki és terebesi munkákhoz.''