Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Molnárok (Rémiás Tibor)

és Zemplénben 353-ra (545 kövön) csökkent a malmok száma. Az országos malomösszeírás alkalmával Zemplénben 4 mű- és 1 ^öímialmot (Hazsina, Nagy Kemencze, Kis Kemencéé, Cziroka bela, Cziroka Hosszúmező és Szinna) találtak. Ujhely határában ekkor 5 vízimalom őrölt (Hátai, Barátszeresi, Baksi, Pap és városi), többsége „rossz karban", „avult állapotban" volt. A 19 hajómalomból 5 Tokajban volt, említést érdemel még Sáros Patak 2 kompmalma is. 121 szárazmalmából biztosan Bodrog Keresztúron 4-et, Tarcalon 9-et és Tokajban 3-at tudunk. A kimutatott 5 szélmalomból csak a cékeit ismerjük. Az öt felvidéki vármegye közül talán még Borsod vármegye malomstatisztikájába tekintsünk bele. Borsodban 1863-ban 2 gőzmalmot és 2 műmalmot (ládházi, sályi) tartottak nyilván. Borsod malmainak 76,36%-át a patakmalmok tették ki. Csak Miskolchoz 8 tartozott ekkor: Király, Fáy-féle, Bük-féle, Pap, Vágó, Városi, Kis és Nagy Ignátz. 4 malmot Felső-Ábrányban, 6-ot Tibold Daróczon, 7-et Mónosbélen és 9-et Sályon írtak össze, a többi egy-, ritkábban kétmalmos település volt. 24 hajómalom volt a vármegyében: Palkonya (5), Ároktő (4), T. Keszi (3), Szederkény (2), T. Bábolna (1), Dorogma (1), stb., 10 szárazmalom, szélmalom pedig egy volt N. Csétsen, mutatóban. Az 1850-es évektől a gőzmalmok rohamosan szaporodtak. Miskolcon: Dvorszky-féle (1863-banleégett), Kohn Salamoné (18601884), Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt. (1864). Az utóbbi a kassai, iglói, losonci, eperjesi, csányi, majd a nagysárosi, szegi, szolnoki és hatvani malmokat is érdekkörébe vonta. Az így létrejött óriási vállalat a Felvidéket teljes egészében uralta.

31 1911-től „Borsod-Miskolci és Debreceni István Gőzmalom Rt." lett, miskolci székhellyel. Az egyesült malmok napi őrlőképessége 8000 q, alaptőkéjük 5,2 millió korona lett. A miskolci piac a terménykereskedelem centrumává lett. A Gőzmalom alelnöke, Lichtenstein József egyúttal a Miskolci Hitelintézet elnöke is volt.

32 Északkelet-Magyarországon is 1848 után a zsidó kolónia tagjai kezdetben csak bérelték, majd mint tulajdonosok üzemeltették is a települések malmait: pl. S^endroben Gottlieb Jenő (1937) és Kolcsavszky József (1922), Kassán Ungar Ignácz és fia (1866), Sátoraljaújhelyen Róth Adolf fiai (1923), Weisz család (1924), Róth Béla és Vörös Jenő. A céhek megszűnése (1872) után a molnárok is önállóan vagy a rokon szakmák művelőivel közösen ipartársulatba szerveződtek. Ezzel csaknem egy időben (1875), a Mechwartféle hengers^ékek gyártásával forradalmasodon a molnármesterség. Ettől fogva a malmi őrlés egyre több malomban új követelményeket állított a molnárok elé. A. kassa-hegyaljai malomkő, gőzmalom és ásvány Rt. alapszabályai (1869)