Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
ÉLELMISZERIPAR - Mészárosok és hentesek (Hazag Ádám)
város mészárosai, amiért 14 forint 20 dénáros büntetést fizettek. 45 Feltűnő, hogy a mészárosok e városi jegyzőkönyvbe tett feljegyzésben milyen alázatosan vetetik alá magukat a városi vezetőség akaratának. Ugyanezen időből, 1633-ból származó kassai limitatio szerint egy font jó minőségű tehénhús 2,5 dénárba került, 46 tehát olcsóbban mérték, mint Miskolcon. Az 1683. évi vármegyei limitatioban azonban már újra olcsóbb árak jelennek meg, a jó minőségű ökör és tehén húsának árát 3, illetve 2 dénárban határozták meg. Zemplén vármegye 1666. évi árszabása jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a hús árát területenként is összehasonHthassuk. 47 Zemplén vármegye limitatioja szerint az ökör- és tehénhús javának ára 3,5 dénár, pünkösd után 3 dénár, ami megegyezik, illetve kicsit drágább, mint Borsod vármegyében. Még feltűnőbb a háj árának eltérése, melyből a borsodi limitatio szerint a friss 9, a régi 12 dénár, míg ugyanezen árak Zemplén vármegyében 12 és 18 dénár. Mindkét limitatioban feltűnő a disznóhús árának nagysága, míg Borsodban a disznóhús java 6, a sózott szalonna 9 dénár volt, addig Zemplénben a disznóhús viszonylagos olcsóságát láthatjuk, 4 dénár, viszont a szalonna jóval drágábban, 12 dénáron méretett. Ezek az alacsony árak sokáig nem is tartották magukat, az 1688. évi vármegyei limitatio már jóval magasabb árakat mutat. 48 A drágulás főképpen a disznóhúst (1,5szörös), új hájat (3-szoros) és a marhabőrt (2-szeres) érintette. Az árak ingadozását az ipart űzők számának ingadozása is követni látszik: a portális adóhoz való hozzájárulások miatti családfőösszeírás szerint Miskolcon 1667-ben 40-en űzték ezt az iparágat, 49 ami igencsak magas szám. Még inkább szembetűnő, ha ehhez az adathoz viszonyítjuk, hogy valamivel több, mint húsz évvel később Miskolc városában 1696-ban 18 céhbeli mészáros működött, 50 míg két évvel később már 19 mészáros céhbeli iparos fizette ki adóját. Az adatok birtokában láthatjuk, hogy a többi mezővárossal megegyezően a miskolci mészárosok száma is ingadozó, néha szélsőséges. A 18. század elején Miskolc városa hat mészárszékkel rendelkezett, ebből ötnek 50 forint volt az éves bérleti díja, míg az ún. alsó mészárszéknek 36 forint. A mészárszékek közötti különbségtételt több forrás is alátámasztja, 1710-ben a hat piaci mészárszék bérletét 50 forintban, míg a város alsó házánál valóaknak (minthogy alábbvaló a többinél) 40 forintban állapítja meg a város vezetése. A bérleti díjat befolyásolta a mészárszékként működtetni kívánt épület felszereltsége, az épület mellett olykor istállót, szántóföldet, legelőt is biztosítottak a céh számára. Mészárosok sokszor tűnnek fel a város tisztségviselői között, sokan közülük nemességgel is rendelkeztek. Ezt bizonyítja a mészárosok 1741-es kérvénye a városi tanácshoz, melyben azt kérik, hogy mentsék fel tagjaikat a levélhordás kötelezettsége alól. Kérelmük alapja az volt, hogy tagjaik nagyobb számban nemesek, akik nem tartoznak ilyen szolgálattal a városnak. 51
