Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
RUHÁZATI IPAR - Süvegesek és kalaposok (Gyulai Éva)
zatuk, melyben a konkurenciát azzal próbálják elhárítani, hogy mesterségük titkait megőrzik (Ne /egyen szabad a% idevaló mestereknek a% kűlsüekkel a mesterségnek mivolt árúi semmi dolgot kö\leni). w A süvegesek termékskálája igen szerény volt, csak két-háromféle nemezsüveget készítettek, s a termékek ára is igen alacsony volt. A kassai süvegesek 1635. évi árszabásában a finom gyapjúból készült „legszebbik süveget" 60 dénárért adták, az „alábbvalókat" pedig 33 és 18 dénárért. A kassai süvegesek azonban „mondva csinált", vagyis méretre rendelt süveget is készítenek, ezért természetesen többet kérnek. A süveg mellett csak „közönséges vásári téli kesztyűt" készítenek az általuk gyártott filcből, ezt 1 Ft-ért árulják a sokadalmakban." Az 1620-as évek végi említett árszabásukban a kanonoki kalapot 95/75, az ún. duplát 45/35, az egyszerűt 25/20 dénárért adták, 12 vagyis a kalap drágább volt, mint a süveg. A régió többi süveges kézművese sokáig céhen kívül művelte az ipart, az árszabások azonban arról vallanak, egyszerű süveget szinte mindenhol gyártottak. A legkorábbi árszabások között van a süveggyártók 1626-ban Kassán kelt limitációja, amely csupán háromféle terméket sorol fel: „merőn dupla süveg, fél dupla süveg, közsüveg". Nem sokkal később, 1653-ban Abaúj és Zemplén megye számára készül egy árszabás Kassán, amely már a gyermeknek való süveget és a kalaposok speciális termékét, a „varrott szőrkapcát" is tartalmazza. 13 Ezt a harisnyafajtát, az ún. szűrkapcát szintén finom nemezeit anyagból készítették, mint a kalapokat, gyártásuk máshol külön mesterséggé alakult, régiónkban azonban megmaradt a süvegesek termékének. A süvegesek egyben vásározók is voltak, hiszen termékeik nagy részét, kivéve a nemesi elit által rendelt tollforgós süvegeket, késztermék formájában árulták sátraikban, s így a vargákkal és vásármíves szabókkal együtt a konfekcióipart művelték. Bár Kassán a 16. század közepétől külön céh gyártotta a filcet és a süvegeket, kalapokat, ez a mesterség a régió mezővárosaiban nem vált el a szabókétól. Bár a süveggyártók termékei már a 17. században külön is megjelennek a zempléni Hmitációkban, a süveget a céhes szabók gyártották, 1621-ben a sárospataki árszabásban a süvegek a szabóművek között szerepelnek, sőt a pataki szabóműhelyek felszerelése között szerepel a süvegfa, vagyis az a forma is, amelyen a süveg végső alakját megformázzák. 14 Kassán kívül talán csak Rozsnyón készítettek kalapokat a 17. században Északkelet-Magyarországon, a rozsnyói kalaposcéhet 1632-ben említi a város jegyzőkönyve. Rozsnyó bányaváros lévén, a bányászok, városi polgárok bizonyosan biztos felvevőpiacot jelentettek a polgári, nyugati divatot követő kalapoknak. 1640-ben már szabályzatuk is van a rozsnyói kalaposoknak, 1675-ben pedig a másik gömöri bányaváros, Csetnek kalaposai is kiváltságot kapnak földesuruktól. 1 " 1 Rozsnyó magyarosodásával függhet össze, hogy 1695-ben már süvegesek működnek Rozsnyón. 16 Fennmaradt a rozsnyói süvegesek vörösréz behívótáblája 1766-ból, melyen egy
