Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szabók (Gyulai Éva)

hibás munka büntetése is. A céh bünteti, ha az egyik mester a másik inasát, legényét, illetve árosát (= vásározóját) „elhiteti", vagyis elcsábítja. A vásárra termelő szabók jó része egyik legényét arra tartotta, hogy áruit vásárról-vásárra hordja és árulja. Abaúj vármegye egyes mezővárosaiban már aló. század második felében megjelennek a szabócébek, de a szepsi szabócéh megalapítása még a középkor végére megy vissza az Abaúj vármegye iratai között fennmaradt 1822-ből származó dokumentum tanúsága szerint. Előbb 1512-ben Báthori István szatmári-szabolcsi főispán, Szepsi földesura ad kiváltságot jobbágyai, Balázs és Ambrus szabók kérésére, majd ezt az oklevelet 1564-ben II. (I.) Miksa átírja, s így ettől kezdve királyi privilégiumot mondhatnak magukénak. Az oklevél már tartalmazza a táblajáratás szokását, a tábla vagy a céh jelvénye körbeküldésével {tabula sire signo circummissó) hívják ugyanis össze a tagságot.

9 A szepsi szabók hagyománya azonban egy másik alapítási dátumot őrzött meg, 1571-et, amely feltehetően a céh török kori újraalapításának dátuma. A céh ugyanis egy 1830-ban kiadott kéziratos felszabadító levelén használt viaszba nyomott pecsétjén az alábbi körirat olvasható: SIGILE(um) CONTUBER(nii) 1571 SAR(torum) SEPSI.

111 Jászon, a premontrei prépostság székhelyén előbb az egyházi földesúrtól kapnak szabályzatot a szabók 1637-ben," később azonban ők is Kassát kénytelenek anyacéhnek választani, s 1692-ben a kassai tanács állítja ki a jászói szabócéh artikulusait.

12 Az anvacéh a jászói céhmester, Lévai Mihály és Táncos György szószóló kérésére bizonyos változtatásokkal Jászónak is az 1628. évi kassai magvar nyelvű szabályzatot adja ki. Borsodban Miskolcon kívül alig működött szabócéh a 17. században, a végvárakban és fontosabb mezővárosokban azonban dolgoztak szabók. Az ónodi vár egyik termét szabók házának nevezték,

13 de az Abaúj megyei borsi várkastélyban is volt szabóház a 17. században,

14 feltehetően itt szabták-varrták a váruradalmak konvenciós szabói a várnép ruháit és a végvári katonaság mundérját. A 17. század elején a kassai céh megújításával közel egy időben a miskolci is új privilégiumot nyer, szintén Thurzó György nádortól 1610-ben (Szendrő, 1610. július 26.). A miskolciak a régió egyik vezető kézműipari és kereskedelmi központja, az ekkor már török uralom alatt nyögő Eger szabóinak szabályzatát veszik át.

15 Kiváltságuk megújítása egy olyan időszakban, amikor a gazdasági élet hanyatlása, sőt létbizonytalanság jellemzi a miskolci viszonyokat is, valószínűleg annak jele, hogy céhen kívüliek is megjelentek velük szemben, mivel ez a foglalkozás nem kívánt tőkeerőt, műhelyt, jelentősebb befektetést. Az egri céhprivilégium átvételét minden bizonnyal egyrészt az indokolta, hogy Eger már a középkor óta regionális gazdasági központ volt, s ezt a funkcióját részben a török uralom alatt is megtartotta, másrészt az egri céh ősisége magyarázza, hiszen a kassai mellett az egri a legkorábban alapított céh a régióban. A korábban királyi privilégiumot is nyert miskolci szabók választása jelzi a Kassától