Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Posztósok, szűrcsapók, gubások (Gyulai Éva)

való gubát is limitálnak, sőt bojtos háromszélű és kétszélű lazsnakot, Gubások a miskolá vásárban vagyis pokrócot is, amely minden bizonnyal szintén a fürtös gyap- (Mahnyai De^só nyomán) jút szövő gubacsapók terméke volt.

44 Bár Kassa főként a nemesi és polgári elit viseletét gyártotta céheiben, még itt is dolgoztak gubások a 17. században, sőt a gubás mesterek is védték piacaikat pl. az eperjesi gubások ellen.

43 A 18. század végén egyes árszabások már külön veszik a gubások termékeit. 5 felső-magyarországi vármegye 1792ben Kassán készült limitációjában együtt vannak a szűrcsapók és gubacsinálók, az utóbbiak gyártmánya lehetett a „fekete szűrposztó", amelyhez néha, a minőség lerontásával, marhagyapjút is vegyítettek. Speciális ruhadarab a „hatsinges jó nagy és középszerű jóságú guba", amelyhez 6 juh gyapját használják fel, majd festik és posztószéllel díszítve varrják meg, az ilyet 5 RFt 12 krajcárért adják. Bár a gubások hagyományosan készterméket árulnak a piacokon, néha náluk is rendelnek méretre az igényesebb parasztok. „Bárányfürtös gubát is szoktak csinálni, de többnyire csak mondva és alku szerint". Mivel az ilyen gubához 15—16 bárány gyapját is felhasználják, az ára több mint 10 RFt.

46 1812-ben az észak-magyarországi vármegyék a gubásoknak külön limitálják az árakat, akik ekkor háromféle nagyságú „fürtös fekete gubát" árulnak, illetve rövid gubát fekete-fehér-szürke színekben, de gyártanak „asszonyi kurta gubát" is. Az árszabásban (a helyiek konkurenciájaként) megjelenik az „ungvári fürtös fekete guba" is, ez azonban csak 3 RFt-ba kerül, míg a legnagyobb helyi termékért 5 RFt-ot kérhetnek a gubásmesterek.

4 A 19. század első évtizedeiben az újabb céhprivilégiumok már pontos különbséget tesznek a különböző posztót készítő mesterek és céhek között. Gubáscéh nyer királyi statútumot Jolsván (1840) és