Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Takácsok, vászonfehérítők és kelmefestők (Gyulai Éva)

csizmadia, mészáros, fazekas, kalapos) képviselőivel együtt, ekkor 9 tagja volt a takácscéhnek: Rachel Sebestyén és Szaniszló, Saios Tamás és Mátyás, Thabir Péter és János, Dobreansky Kázmér és egy Fogliar nevű mester.

1

" Sátoraljaújhelyen bizonyosan működtek takácsok, s Zemplén és Abaúj vármegye határán, a Hegyalja szélén fekvő Abaúj szántón már a 18. században élnek céhes takácsok, új szabályzatot 1818ban nyernek az uralkodótól.

11 A mesterséget feltehetően kevesen űzték, ezért a szántaiak a közeli (már Zemplén megyében fekvő) Tállya takácsaival közösen működtek úgy, hogy minden bizonnyal Szántó maradt az anyacéh, a 19. században ugyanis a két bortermelő mezőváros, Tállya és Abaújszántó közös takács társulata 1815ben pecsétet készíttet magának: SIGIL/LUM/ TEXTOR/UM/ CEHAL/IUM/ TALYEN/SIUM/ ET SANTOVIEN/SIUM/.

12 A zempléni takácsok jó része egyébként céhen kívül működött, a vármegye mezővárosaiban szinte mindenütt felállítottak 1—2 műhelyt a helyi vászonkészítők, de a falvakban is működtek takácsok a női munkát igénylő háziipar mellett is.

13 Nem zárhatjuk ki, hogy a falusi iparosok egy része a városi céhek landmajsztere volt. A kassai céh presztízse és fősége a 17. században is megmaradt a közeli és tágabb régióban is, Jolsva takácsainak 1629-ben állít ki a kassai anyacéh privilégiumot.

14 A jolsvai takácsok kérelmét földesúrnőjük, Homonnai Mária is támogatja, s kéri a kassaiakat, hogy a jolsvaiakon „felettébb való fizetést ne kövessenek, mert kevesen vannak és szegény állapotban is nyavalyások."

15 A jolsvai céh tagjai, egyben a Kassa vezette céhszövetség mesterei, szlovákok voltak, a Matthias Zilak idősebb és Paulus Olbrich ifjabb céhmester vezetése alatti céh 1658-ban szlovák nyelvű oklevélében szabadít fel két breznóbányai inast, akik 3 évig tanultak a jolsvai céhnél.

16 1666-ban 10 rimaszombati takács fordul Kassához szabályzatért, amelyet azonban nem adhatnak tovább más társulatnak. Arra is kötelezik magukat, hogy egymás közötti pereikben a kassai takácsokat kérik meg bíráiknak. A szabályzat arról is rendelkezik, hogy a rimaszombatiak 1 évig és 3 napig „nyitva tartják" a céhet, vagyis ideiglenesen működnek, majd a kassaiak elé járulva az anyacéh megvizsgálja működésüket, s csak azután „zárhatják be", vagyis véglegesíthetik működésüket.

17 Ugyanezt a statútumot nyerte el 13 csetneki takács is 1698. december 4-én,

18 miután már 1666-ban befogadta őket a kassai anyacéh saját barhentszövői közé.

19 A rozsnyói takácsok működtek a legkorábban, első, latin nyelvű pecsétnyomójuk, amelyre a város jelképei, a rózsák mellé egyetlen vetélőt véstek, 1612-ből való,

20 a következőt 1623-ból ismerjük, első rendtartásuk szintén 1612-ben íródott,

21 s már 1623-ban sikeresen kérik felvételüket a felső-magyarországi városszövetség céhszervezetébe.

22 A rozsnyói gyolcsos- és lenszövőcéh (Zech der Zwillicher oder Leinweber) 1623. július 28-án pecsétjével ellátott oklevélben kötelezte magát, hogy a Kassától kapott artikulusokat nem adja át másoknak, s hogy Kassai takácscéh pecsétje (Kassa, VSM)