Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
BŐRIPAR - Csizmadiák (Laki Lukács László)
Tapasztalható még, hogy nagyon sok legény ott tudta le a „vándoréveket", ahol tanult. Sokszor ugyanannál a mesternél vagy ugyanabban a városban több mesternél. A céhek igazolásai alapján jól összeállítható lenne az egyes céhek vezetőinek lajstroma. Egyes fő céhmesterek, jegyzők sokáig maradnak pozícióban. Külön tanulmányt érdemelne e téma. A hitelesítésekre használatos viaszpecsétek tükrözik a céh igényességét, büszkeségét. Több évszámos, szép metszésű, rajzos pecsétet őriztek meg a vándorkönyvek, feldolgozásuk megtörtént. 21 A csizmadiacéh vagyoni helyzetéről szintén csak a 19. századi jegyzőkönyvekből 22 szerezhetünk értesülést. Kezdetben a szegényebb céhek közé tartozhatott. 1791-ben azonban már árendába veszik a diósgyőri uraságtól, Jobaházi Dőry Ferenc Antaltól „a Miskoltzi Piatzon az Kávéház és ahoz kapcsolt Szarvas nevezetű kotsma felett... a Miskoltzi Czizmadia Céhnek magok Művének Árulása végett." 23 Jegyzőkönyvük egy későbbi bejegyzése szerint „...Ősapáinktól öröklött.. .volt gyűlést tartó teremünk az 1845ik évi árvíz vészes viharai által öszve zúzattak ezen (új) épületet Kraudi László úrtól megörökíttetett...". 24 Tulajdonképpen haszonbérbe vették 1845-ben. Majd későbben ezt jegyzik fel: „1816-ban... 40 évekkel ezelőtt áruló színünk helye és alapja lőn megörökítve és letéve, — 1845-ben volt ős gyűlést tartó teremünk az akkori árvíz vészes viharai által feldúlatván.. .1846ban a jelenleg úgynevezett Csillagvendéglő minden hozzá tartozó épületével... ezen Társulat részére megörökíttetett és 1855ik év December hó 5-én véglegesen kifizettetett." 2-"' A céh az épületeket haszonbérbe kiadja. Hosszú ideig bérlő Szombathi József és felesége, majd Vaszerman Jakab. 26 A hatalmas méretű, fából készült csizmadia árulószínhez nemcsak fontos ipartörténeti, de érdekes művelődéstörténeti események is kapcsolódnak. A miskolci kőszínház megépültéig a színészek nyáron a Csillag és a Korona vendéglők kertjében állították fel sátrukat, télen a csizmadiacéh áruló helyén, a Nagy színben játszottak. Déryné Széppataki Róza, Lendvay Márton mellett a magyar színészet színejava játszott itt. 2 „Áruló Szín és a Czéh Háza, az egész telken fekvő épületekkel külön alakba veendő, kivált az áruló Szín Miskoltzon. Mi után minden Csizmadia mesternek nélkülözhetetlen.. .". 28 A heti piacnapokon két részben árulnak itt a miskolci mesterek, mert több mint 500 helyre lenne szükség és csak 239 személynek van szűken, alig kétlábnyi hely. „Országos vásárokon, úgy a színben is személy válogatás nélkül négy év alatt mind a négy oldalt árulás végett mindenki tartozik megpróbálni. 29 " A szín udvarán árultak a talp- és szattyánárusok, így a rőtzei, jolsvai, rathkói szattyánkészítő céh emberei és a fehérbőrárusok. A csizmadiáknak a Búza tér északi részén is voltak elárusító helyeik. Sátrak vagy asztalok voltak ezek és csak országos vásárok alkalmával pakoltak ki ide. Ro^snyoi csi^madiacéb táblájának elő- és hátoldala (Rozsnyó, BMR)
