Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
BŐRIPAR - Szűcsök (Veres László)
hogy a korszak monográfusai elsősorban az alföldi iparosközpontok történetének vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. Következésképpen Északkelet-Magyarország vizsgálódásuk perifériájára szorult. 36 Északkelet-Magyarországszűcsiparának termékskálájaamúzeumokban őrzött tárgyi emlékanyag és a levéltári források, különösképpen a limitációk segítségével rekonstruálható. 1 Megállapítható, hogy a szűcsök szőrmés bőrök kidolgozásával és azok ruházati termékké alakításával foglalkoztak. A kidolgozott szőrmés bőrök nagyon változatos kínálatról tájékoztatnak. A legáltalánosabb bőrféleség a bárány- és a rókabőr volt. A báránybőrök között megtalálhatjuk a „Török országhi Fekete bárány", a „Magyarországhi Fekete bárány" (1660 Zemplén) kidolgozott bőrét fekete színben és a „Török országhi bárány" bőrét kék színben (1696 Abaúj). A róka bőrének a lábtól a nyakrészig különleges jelentősége volt az átszabásokban. Önálló bőrtípust képviselt a róka háta, melle, nyaka, torka. Közülük a torokbőr volt a legdrágább. A gyakoribb róka- és báránybőr mellett a forrásokban szinte állandóan szerepel a medve, a farkas, a nyest, a vidra bőre, ritkábban pedig a vadmacskáé, a nyeste, a fekete nyúlé, a hiúzé és a nyuszté. A kidolgozott bőröket származási helyük alapján is megkülönböztették: magyar, török és lengyel. 1770-től a juhbőröket is kategorizálták, úgymint „Magyar vagy Tóth Juh bőr". A kidolgozott prémes bőröket bélelésre, vagy bőrruhák készítésére használták. Bélelték a mentét, amely lehetett „eöregh mente", „Aszonyembernek való szorító" (1653), „Férjfi vagy Aszszony ember közönséges Anglia hoszszú mente (1725)", „Szolga rendnek mente" (1744) „Térdig való mente" (1770). A varrott bőrruhák közül mindig szerepel a forrásokban a ködmön. 1653-ban az Abaúj és a Zemplén vármegyei limitációban tűnt fel először a „czifra magának való keömeön" elnevezés. A rimaszombati szűcsök is híresek voltak a cifra ködmön készítésükről. 1670-ban a gyöngyösi vásáron árusított cifra ködmönjeikkel kiváltották a pásztói, a gyöngyöspatai, a jászberényi, a ceglédi, a nagykőrösi és a kecskeméti szűcsök tiltakozását. Az említett települések iparosai azt kérték, hogy a rimaszombatiak „czifra és megtiltott ködmönt", ne áruljanak, mivel „az a hatalmas török megbántása". 38 Az északkelet-magyarországi limitációkban csak 1810-ben tűnik fel a bunda elnevezése: „közönségesjuhász Bunda". 1812-ben az „Alább való Juhász Bunda" mellett külön megnevezéssel szerepel a „szironnyal ki-varrott Juhász Bunda". A szűcsök kesztyűk, fejfedők és különleges bőrruhák •. ; készítésével is foglalkoztak. A kesztyűk között a bárány, a s^"> farkas, a róka, a vidra, az őz és borjú bőréből készülteket " találunk. A süveg bélésezése és prémezése szűcsmunkának számított. Mivel a süvegesmesterek is bélelték és prémezHp" 1 ^ ték a termékeiket, gyakran összetűzésbe kerültek emiatt a szűcsökkel. 1721-től a zempléni szűcsök termékei között felfedezhetjük a kucsmát „Szép apro bojtu Kucsma" megjelö-
