Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Herman Ottó és az evolucionizmus

1884).

12 Darwin másik műve, A% ember származása... 1884-ben jelent meg először magyar forcktásban, s ugyancsak a Természettudományi Társulat kiadásában. Herman Ottó A. fajok eredetét 1873-ban - még a megjelenés évében - Szászvesszősön kapta kézbe, ahol éppen Bedőházy János kúriájában vendégeskedett.

13 1878-ban már Darwin híveként került összeütközésbe Haynald Lajos kalocsai érsekkel, aki az MTA éves közgyűlésén megvetéssel beszélt a „legingatagabb" indukció alapján teremtett feltevésekről, a darwini hipotézisekről. (Ugyanott Csengery Antal előadása az indukció, a természettudományi módszer és a pozitivizmus dicséretét tartalmazta!) Herman hMapi cikket írt az indukció és a tudományos hipotézisek védelmében, de kéziratát sem az Egyetértés, sem a Pesti Napió nem közölte. Ezért aztán akkori munkahelye, a Nemzeti Múzeum Természetrajzi Eűzetek c. sorozatában tette közzé. Minthogy ez utóbbit maga szerkesztette, minden felelősség reá hárult, s a megjelenést követő támadások következtében csaknem elvesztette állását.

14 Az 1870-es években még a pókfauna leírásával, rendszerezésével foglalatoskodó Herman Ottó nem tudhatott azonnal a svájci, a skandináv, a skót régészek, az angol őstörténészek (Lubbock), s az angol-amerikai etnológusok (Tylor, Morgan, Frazer) művekői, s a történeti kutatások formálódó metodikájáról, melyet csak később neveztek el történeti összehasonlító módszer-nck. Az emktett angolszász evolucionista tudósok úgy tekintettek a világra, az emberiségre, mint egyetlen nagy múzeumra. Felfogásuk szerint a világrészek és a szigetek bejárása, a jelen és a múlt népeinek felkutatása révén a fejlett emberiség megismerheti saját gyermek- és ifjúkorát. A fejletlen népek jelenéből, a „primitív"-ek, a vadászok, halászok, gyűjtögetők, a nomád pásztorok, tehát az alacsonyabb fejlettségi szinten (fokon) élők gazdasági és társadalmi életéből, kultúrájából és életmódjából megismerhetőnek hitték az emberiség őstörténetét, a „vadság", a „barbárság", mint lényeges kultúrfokok jekemző vonásait.

15 Az „őstörténet" feltárásához — írott források hiányában - az emberiség, vagy akárcsak egy szűkebb térség országainak, népeinek előtörténete iránt érdeklődő tudósok egyre inkább igényelték az etnográfia és az archeológia által feltárható ismereteket. Felértékelődtek a fejleden népek, a törzsi társadalmak használati tárgyai, majd a komplex társadalmak alsó rétegeinek, a köznépnek az eszközei, s azokhoz fűződő ismeretei is. Nálunk Rómer Flóris, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold és Hunfalvy Pál köre karolta fel a régiségtan, s a hazai köznép (úgy is mint etnikum) kutatására kányuló tevékenységet. Ipolyi A magyar régiségtan című dolgozatában (Kisebb munkái, I. Budapest, 1873) a történelem tárgyi kútfőinek nevezi a tárgyakat. Rámutat, hogy vannak századok, sőt ezredévek, „Melyeknek korából csak egyetlen írott sort, de csak egy fennmaradt szót sem vagyunk képesek felmutatni..." Úgy 12 Lásd GLATZ Ferenc (főszcrk.): A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, 1825-2002. II. 838. Budapest, 2003. 13 KÓSA-KEVE-FARKAS 1971. 89. 14 Az eset érzékletes leírásához: VARGA 1967. 157-161. 15 Vö. SÁRKÁNY-SOMLAI 2004. 16.