Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Herman Ottó és az evolucionizmus

HERMAN OTTÓ ÉS AZ EVOLUCIONIZMUS - PALÁDI-KOVÁCS ATTILA A Herman Ottó életével és munkásságával foglalkozó etnográfus szerzők közül többen is az elméleti-módszertani felkészületlenség, a tájékozatianság vádjával ikették a „tárgyi néprajz"-nak elkeresztelt diszcipkna hazai megalapítóját.* Ez a fékeértés valószínűleg még a Jankó Jánossal folytatott kíméleden szakmai vitákból ered, annak a kései lecsapódása. Hiszen már ifjú követője és vitapartnere is szemére vetette, hogy nem ismeri a népies halászat orosz nyelvű szakirodalmát. Jankó egyébként jól tudta, hogy Herman levelezésben ák és intenzív kapcsolatot ápol a kor neves etnológusaival, ősrégészeivel (mint Adolf Bastian, John Lubbock, Rudolf Vkchow).

1 Mégis makacsul tartja magát a tévhit, amely szerint Herman Ottó, az autodidakta tudós elméletileg képzetlen volt, minek következtében munkái módszertanüag megalapozadanok. Sokan látják Hermanban a gyér olvasottságú, csupán ösztöneke, intuícióira és szorgalmára hagyatkozó gyűjtőt, amatőr terepmunkást. „Tanulmányaiban sok jó meglátása volt, ha nézetei, bár origináks, érzelmileg azonban ekagadtatott látása folytán nem is mindig igazolhatók." — írja róla Tálasi István. Majd így folytatja: „Az addig már jelentős külföldi kodalmat — Bastian, Virchow, Vogt, Ratzel stb. munkáit — azonban akg veszi figyelembe, hanem egy »magyar módszer«-t dolgoz ki, mely csökevényeivel ma is hagyomány nálunk."

2 Ortutay rokonszenvvel megrajzolt portrét hagyott ránk Herman Ottóról, mondván, hogy kora is pozitivista és természettudományos eszközökkel igyekezett megalapozni a néprajz tudományát. „Hermán még joggal hihette - írja —, hogy a néprajz kérdései megoldhatók a természettudós módszereivel..."

3 Csermák Géza volt az első, aki az elmarasztaló vélekedésekkel szemben „a tudományos módszertan mestere"-ként jekemezte Hermant, de a „magyar" és a „természettudományos" jelzővel illetett módszer lényegét ő sem foglalta össze.

4 Herman tudományos alapáUásáról és nézetekői a néprajzban először Kósa állapítja meg, hogy „ismerte és vallotta a 19. század nagy természettudományos felfedezéseit", s különösen „a darwinizmus épült be erősen világnézetébe. Mindezeken kívül határozott, némelykor merev evolucionista volt. A fejlődés szükségszerűségének nagy törvényeit a tudományos kutatás minden ágában érvényesítette."

5 Herman ugyanakkor elkötelezett híve volt a tudományos kutatás szakosodásának. Erről maga vakott a Magyar Néprajzi Társaság egyik ülésén még 1892-ben: „...az egyes szakok között a határvonalat élesen megvonni nemcsak bajos, hanem lehetetlen is. Mindazonáltal a munkát el kek egymás között osztanunk, ha nem akarunk * A dolgozat az OTKA T 042 789 számú pályázat támogatásával készült. 1 Vö. CSERMÁK 1955. 295.; KÓSA-KEVE-FARKAS 1971. 55-56. 2 TÁLASI 1948. 8-9. 3 ORTUTAY 1960. 246. 4 CSERMÁK 1955. 494-497. Herman külföldi barátai, levelezőtársai közül a fentiek mellett említi még Bartels és Finsch nevét. 5 KÓSA-KEVE-FARKAS 1971. 29.