Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

KORDOS LÁSZLÓ: Herman Ottó és a magyar földtan

évvel ezelőtt élt emberszabású ősmajom azóta kétszáz példányra duzzadt vüághírű leleteit, amelyek egy része a sors fintoraként és emberi kezek által évtizedekre ismét csak kikerült az intézet falai közül, miközben a lelőhelyet a pusztulás fenyegeti. Kedves Jó Uram! Megtenné, hogy ez ügyben interpellálna a Tisztelt Házban, bár azt hiszem, hogy ezzel a tettével nem növelné népszerűségét. Negyedszer a Szeleta-barlangról és Kadic Ottokárról. Jó Uram 1908. évi, „a m. k. Földtani Intézet tárgyában" a Minister Úrnak tett beadványában megírta, hogy 1906. őszén a Szeleta-barlangot azért ajánlotta Kadic Ottokár figyelmébe, mert azt 1873-ban araneológiai szempontból alaposan megismerte, és a tágas, leginkább lakható barlangban számított a diluviáks ember jelenlétére utaló nyomok megtalálására. - Megjegyzem, hogy jóval később, egy Boros Antal nevű botanikus éppen azért pörölt, mert Kadic ásatásai elpusztították a Szeleta-barlang bejáratánál tenyésző növényeket, s ez gondolom, hogy az ott élt pókokat is rosszul érinthette. — Tudom, mert megírta, meg azután még sokan, hogy Dr. Kadic már rövid idő múlva értesítette, „hogy a Szekta-barlangban előkerült a diluviális rétegből a barlangi medve — Ursus spelaeus Bl. — a diluvium egyik jellemző állatjának sok csontja, bizonyos tört és csiszolt vagy koptatott csontokkal együtt, hoz^á még szén is, mint az^ ősember kétségtelen nyomd\ Mégis miért kezdte kutatásait Kadic dr. előbb a Kecske-lyukban, majd átmenve a völgy túloldalára a Büdös-pestben, ahol próbaásatásai eredménytelensége után végül is a Szeletánál kötött ki? Lóczy Lajosnak 1907. szeptember 24-én írt levelében mintha kicsit morogna Kadicra, mert „Kadic csakugyan megtalálta a Szektában a paleolit szakócákat és egyebeket; de jelentésében elhallgatta azt, hogy én figyelmeztettem reá. Én ezt nem hagyhatom annyiban, mert ez^ nálam logikai következtetés volt. ...Kadic érezhetően magának akarja lefoglalni a logikai következtetést is, és nem gondolja meg hogy asszisztensem füle hallatára diktáltam neki az^ információt... Nekem Kadic rokonszenves volt, és nem értem, mi ütött hoz^á. ". Kadic további termékeny és szorgalmas életével megalapította a magyar barlangkutatást, élete mégsem volt viharoktól mentes. Az 1930-as évek elején báró Nopcsa Ferenc igazgató, a kalandos életű és máig világhírű dinoszaurusz kutató — akinek László nevű nagybátyja lehetett Jókai fatia negráyx —, azért kezdeményezte Kadic fegyelmi úton történő eltávoktását a Földtani Intézetből, mert nem tudott mit kezdeni egy olyan emberrel, akit csak a barlangok érdekelnek. Visszatérve a miskolczi diluviáks rétegek és az ősember első magyarországi nyomai körült kialakult háborúra, 1908-ban Ön joggal kesergett azon, hogy „a magyar tudományosság az^ ősember kérdésében elesett az^ irodalmi prioritástól, melyet Gorjanovics-Kram

berger zágrábi tanár a krapinai leletekkel Horvátországban biztosított, noha felfedezése a magyarnál sokkal későbbi keletű". Mindez igaz, de több mint száz év távlatából nézve tartozunk annyival, hogy megemktsük, Krapina még most is a világ leggazdagabb ősemberi lelőhelye, és ne feledjük, Kadic Ottokár szeretett és tisztelt tanára Gorjanovics-Kramberger volt, mielőtt Münchenben a nagynevű paleontológusnál, Zittelnél a bogarak száj szervének vizsgálatából ledoktorált volna. Ötödször Petényi Salamon Jánosról. Kedves Uram, amikor Petényi Salamon János 1855-ben meghalt, maga még csak húszéves volt, s ha jól tudom akkortájt Bécsben még nemigen tudta, hogy az utókor pokhisztornak fogja tartani. Tudjuk, hogy Petényiről, mint a magyar tudományos madártan megalapítójáról forrásértékű tanuknányokat kt, többek között azt is, hogy „És 1850-ben Petényi mégis értekezik a