Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

Kiss JÓZSEF: Herman Ottó, a tudományos ismeretterjesztő

A természetvédelem első hazai szószólói ekkorra már feksmerték, hogy a magyarországi értékek védelme számos esetben csak nemzetközi összefogással valósítható meg. A nemzetközi kapcsolatok első bizonyítéka 1865-ből való, amikor a Krakkói Tudós Társulat Phisiographiai Bizottsága, iU. a Bécsi Növény- és Állatkert egyik munkatársa a tátrai mormoták és zergék védelméért emelt szót. Felhívásuk Magyarországon élénk visszhangot váltott ki. Kriesch János a Természettudományi Társulat 1866. évi ülésén kifejtette, „hogy a Tátra eme legszebb dísze végképp ki ne pusztuljon a mormotákat és zergéket ... oltalom alá kell helyezni. " Továbbá kérték az^ illetékeseket, hogy a Tátra környékén a lelkészek és a néptanítók számára tegyék kötelezővé a\ említett állatok védelmének szorgalmazását. A jegenyefenyő „kevesbedése", amelyre szintén az 1860-as években figyeltek fel pedig már egyértelműen a természeti törvények érvényességét, benne az ember felelősségét álktotta a figyelem középpontjába. ,jNem valószínű — írta Lázár Jakab 1868-ban az Erdészeti Lapokban —, j" föl sem tehető, hogy a természet a jegenyefenyőt csak azért utalta volna hegyeink közé, hogy azt elhanyagolva, egykor csak híréből ismerjük.'" Az erdőkkel, fákkal kapcsolatos emberi felelősség egyik legkorábbi megfogalmazása Divald Adolf 1866. évi írásában olvasható: „a legfőbb hatalom is csak a természet Örök törvényei szerint osztogatja adományait, s ha ai? emberi működés valami állapotot erőszakosan idézett elő, annak további alakulása múlhatatlanul a törvények rendje szerint fog megtörténni és bevégződni. " Az eredeti élőhelyek változása szempontjából óriási jelentőségük volt a lecsapolásoknak és vízrendezéseknek. A mezőgazdasági termelés kiszélesítését ugyanis akadályozta az ország 12%-ának, azaz mintegy 3,8 milkó hektárnak az állandó, iketve időszakos vízborítottsága. A termelést pedig növelni keUett, mert szaporodott az ország lakossága, bővültek a kivitek lehetőségek. A 19. században a tudományok fejlődése új távlatokat nyitott — a természetátalakítások meüett — az élővilág megismerése, megóvása számára is. Természetesen itt is a különlegességek, a szokásostól eltérő dolgok tűntek fel legelőször. Jellemző példája ennek az 1841-ben alakuló Királyi Magyar Természettudományi Társulat oklevele, amelyet a „honi ritkaságokból" állítottak össze. Ezek a ritkaságok azonban már a ténylegesen meglévő, leírt növények és állatok közül kerültek ki. A „bestiáriumok" (középkori ákatkönyvek, amelyekben mesés állatok tulajdonságairól van szó) kora tehát végérvényesen lejárt. Herman Ottó tudományos ismeretterjesztő tevékenységének korai szakasza A fiatal tudós a kőszegi nehéz évek után 1864-ben Chernél Kálmán (földbktokos, madárbarát, függetlenségi érzelmű magyar ember) segítségével Kolozsvárra, az Erdélyi Múzeumhoz kerül preparátornak. Már október 22-én, a Múzeum Egylet ülésén beszámolt élete első tudományos értekezéséről, melynek témája a kabasólyom volt. A 60-as évek közepén kezdte meg zoológiai és botanikai gyűjtéseit a Mezőségen és Székelyföldön. Gyűjtőútjakól a tőle megszokott élvezetes, ízes stílusban ír: ,A nap eredménye számozva, bejegyezve és elhelyezve — egyelőre tehát mi dolgom sem volt. De a\ álom még került — ó, azok a csillagok mint ragyognak, a Nagy Hagymás dacos szirtfoka