Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

BALÁZS GÉZA: Anyanyelvápolással a közművelődésért

életrajzírója, Lambrecht Kálmán ráragasztotta „az utolsó magyar polihisztor" epiteton ornanst. Azzal mindenképpen egyetérthetünk, hogy Herman Ottó a tudományt és a közéletet példamutatóan kapcsolta össze. Hiszen a közélet, a poütika eredeti és alapvető feladata egy adott közösség ügyeinek intézése, s az adott közösség életének jobbítása. Es ugyanez a feladata eredendően a tudománynak is. Bő másfél évtizedig volt országgyűlési képviselő. Amikor csalódott, megalapította a Kilépettek Pártját. És több évtizeden át volt tudós, kutató. Ebből nem kellett sehová sem visszavonulnia. A 19. századi felfogás szerint a tudomány, a tudás jobbá teheti az ember életét, s talán magát az embert is. Gyakorlatilag ennek a jegyében tudott sikeres lenni a magyar nyelvművelés legnagyobb mozgalma: a Bessenyei György elindította és Kazinczy Ferenc által valóban nemzetközi, példaadó színvonalra és rangra emelt nyelvújítás. A nyelvújítás legnagyobb eredményeit a 19. század első évtizedeiben mutatta fel, de hatásából még sok minden megmaradt a 19. század második felére is. (Sőt máig, amikor sokszor azt halljuk, újabb nyelvújításra, digitális nyelvújításra, szaknyelvújításra stb. van szükség.) Herman Ottó a nyelvújítás klasszikus időszakának lezárulta után érkezett. A korszak azonban még a reformkor, s benne a nyelvújítás eszméinek áramlatait közvetítette számára. Ezek az alapeszmék pedig a következők: a racionalizmus, a romantika, illetve ezekből fejlődőén a 19. század második felének pozitivizmusa. Ez kedvezett a polihisztorságnak. És még valami: anyagi biztonságban, szabad akaratú és cselekedetű, öntörvényű emberként tudott élni. Irigyelt értelmiségi pálya ma is! Hiszen mind a kutatás, mind pedig a véleményszabadság egyik alappillére ez. Ne feledjük tehát Herman Ottó eszmei hátterét: a tényeket korlátlanul tisztelni kell, a világ megfejthető, a világ alakítható, az ember lehetőségei korlátlanok. Ebből magyarázható nyelvészeti beállítódása, munkássága is: gyűjtsük a nyelvi tényeket, a nyelvi tények vallanak, a nyelvi kultúra, a nyelv állapota fejleszthető, a kulturált embernek feladatai, kötelességei vannak. 2. Herman Ottó romantikus, racionalista és pozitivista beállítódását jól mutatja még az is, hogy természettudós és társadalomtudós egyben. Számára, mint korának legtöbb tudósa számára még föl sem vetődik a tudományok határainak átjárhatatlansága. Nincs egyedül. Ebben teljesen rokon lélek Szily Kálmánnal, akivel csaknem egy időszakban élt. Herman Ottó 1835-ben született, Szily Kálmán 1838-ban. Herman Ottó 1914-ben halt meg, Szily 1924-ben. Herman Ottó természettudós volt és néprajzkutató, valamint talán — akkori kategóriával — nyelvész is. Szily Kálmán is természettudós volt és nyelvész (talán mai kategóriával is,

5 de sokkal inkább elfogadottan), Herman Ottó is bekapcsolódott a késői nyelvújítás, egészen pontosan a „műnyelv-újítás" áramába, mélységesen áthatották a nyelvújítás eszméi, Szily 5 Ebben azért vagyok bizonytalan, mert a legutóbbi akadémiai nyelvi összefoglalóban a nyelvművelés kapcsán azt olvashattuk, hogy Szarvas Gábor, a Nyelvőr alapítója nem volt nyelvész. A feltételezéssel és a nézőponttal szembeszálltam „A magyar nyelv elé mozdításáról..." Vitairat a nyelvművelésért (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005. 87.) című munkámban.