Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

GODA GERTRÚD: A Herman Ottó ikonográfia

6. kép. Herman Ottó és Hendl Adolf Tromsőben, 1888. H Sebjet ne felv. (HOM N25211) 7. kép. Herman és társasága Tromsőben, 1888. H. Sehjetne felv. (HOM HTD 70.48.2.) Fennmaradtak Hermantól megfelelő öniróniával készült rajzi karcolatok is. Tisztában volt tehát megjelenésével, s minden jel arra utal, image-ának kialakításához tudatosan hozzájárult. Gondoljunk arra, mennyire pontos feljegyzései vannak az ember fiziognómiájáról, az antropológiai arcképekről, nemkülönben az egyéniséget kidomborító haj- és szakállviseletről. Ezt a fiatal kori fényképet az image kialakításával hozom összefüggésbe. Levezethető belőle a tanító, öreg tudós ikon, de a terepen szisztematikusan megfigyeléseket végző elszánt természetbúvár is (8. kép). A kép keletkezését 1863-ra teszem, akkorra, amikor már kitanulta a modernnek számító fotózást, s rövid ideig, mint társtulajdonosnak műterme is volt Kőszegen. 28 éves, túl van a világot megismerő, nagy ifjonti megpróbáltatásokon, az Adria partján töltött hosszú katonaságon, a kalandos virtusoktól sem mentes utazásain, az itáliai és lengyelországi fölkelésen. Két csizmás lábával székre támaszkodva ül egy varróasztalkán. Ez a gesztus, valamint a nagyon gondos elrendezésű tárgyegyüttes arra a következtetésre juttat: önarcképnek tekinthető a felvétel. Üzenete egyértelmű: „Hitvallásom a Természet!" Igaz, e szóbek ars poeticát csak sokkal később, 1890ben fogalmazta meg így egy képviselőházi felszólalásában, de vizuáksan már évtizedekkel előbb megvallotta panteizmusát! Körülövezi magát a vizsgálódás nélkülözheteden eszközeivel: keresztszíjra felszerelve ott van rajta minden készsége, amitől a későbbiekben sem vált meg hosszú időre. Hajadonfőtt van, a szabadgondolkodóknak megengedett, hosszúra eresztett, hátrafésült frizurával és a teljes ábrázatot elfedő, „sem nem szőke, sem nem barna" szakállal. S ami eme önarckép kapcsán még igen fontos: mindkét kezével fog egy nyitott jegyzetfüzetet! En roppant nagy jelentőséget tulajdonítok ennek! A megszállott, fiatal kutatót mutatja számomra, akinek aprólékos megfigyeléseit az idős tudós fogja majd rendszerbe áüítani.