Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

DOBROSSY ISTVÁN: A miskolci Herman Ottó

öröm biztos jeleként. (Ez nem a Hllafüredi telek volt. A Peleháza nyaralóként az 1898-ban vásárolt házhelyen épült fel.) Miskolc poHtikai életébe 1892-ben kapcsolódott be, mint az 1868-ban alakult 48-as párt képviselője, de első versengése a szabadelvű Vadnay Károllyal bukás volt (380—362 arányban maradt alul). Vadnay (1832—1902) az oktatás és a magyar múzeumügy kiváló képviselője volt, aki Budapestre költözött, s ezért lemondott miskolci mandátumáról. Az 1893-ban megtartott időszaki választáson viszont győzött a kormánypárti, Miskolcon közismert szabadelvű poHtikussal, Radvány Istvánnal szemben (433—399 arányban). Herman Ottó be se jött Miskolcra, Hámorban várta az eredményt. 1893-ban, nem sokkal megválasztása után aztán kilépett a 48-asok közül, s 12 hívével új csoportot hozott létre Függetlenségi Párt néven. (Miskolcon a Függetlenségi és 48-as párt továbbra is egységben maradt s napilapjuk a Szabadság volt, szemben a szabadelvű eszméket képviselő Borsodmegyei Lapokkal.) Kossuth Lajossal egyeztette nézeteit Turinban, majd itthon megfogalmazta, hogy „a függetlenségnek mindent, azt semminek nem rendelni alá, egyebekben demokrácia és a überaüzmus az irányadó." Herman Ottó poütikai üzenete volt a miskolciak számára az is, amikor Kossuth halála után közzé tétette, hogy „a gyászünnep alkalmával tudassák: választóimnak mint történelmi ereklyét, átadom levekt". Ez az 1875. március 17-én keltezett levél, mint poütikai hitvallás a legjelesebb hagyatéki darabok egyike, 1935-től minden kiállítás nélkülözhetetlen darabja. S bármennyire is Kossuth-párti volt, 1896ban — közel fél évvel az országgyűlési választás előtt — kilépett a Kossuth Ferenc nevével fémjelzett Függetlenségi Pártból, s megalakította a „kilépettek pártjá"-t. Ez újfent nem volt szerencsés lépés, bár egyéniségéből megokolhatóan következett. A párt miskolci lapja ugyan kitartott mellette, szavazói viszont meghátráltak. A hagyományosan függetlenségi városban 1896. október 30-án a szabadelvűek mindkét kerületben lavinaszerű, elsöprő győzelmet arattak. Mocsáry Lajost az itt ismeretien budapesti Lánczy Leó, míg Herman Ottót Szemere Bertalan fia, Attila 192 szavazati különbséggel „leseperte" a politika színpadáról. Herman Ottó poütikai karrierje 61 éves korában Miskolcon befejeződött. (A nagy szabadelvű előd Vadnay Károly 1902-ben, az utód Szemere Attila pedig 46 éves korában, 1905-ben meghalt.) Kossuth Ferenc 1901-ben tett még egy kísérletet, hogy Herman Ottót Miskolcon indítsa a párt, de erre a „Miskolc bölcsé"-nek tartott Bizony Ákos pártelnök sem tudta rávenni. így Herman Ottó életében a poütikai közélet az érdeklődés szintjén konzerválódott 1914-ben bekövetkezett haláláig. (Bizony Ákos az 1905-ös választásokon Tisza István miniszterelnököt is legyőzte az északi kerületben 507—398 arányban.) A lülafüredi Pelelak 1898-1913 között pihenő otthont adott Herman Ottónak, de egyben a szomszédos üdülő-villák tulajdonosainak is, akiket Borosnyay Kamülával gyakorta felkeresett. (Pl. a ma is vendéglőként működő Weidüch-villa, amelynek emlékkönyve máig őrzi a házaspár bejegyzését 1909-ből.) Budapestről 1914. május 22-én küldte utolsó levelét Hámorba Herman Ottó. A Zorger Ignác bírónak jegyzett sorokat az utódok végrendelkezésnek is tekintették. Ebben írja, hogy „már tudni is fogja, hogy lillafüredi birtokomat Szeőts Béla öcsémnek atyafiságos áron eladtam. De azt vegye tudomásul, hogy én azért nem szakadok el bíró