Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

DOBROSSY ISTVÁN: A miskolci Herman Ottó

A MISKOLCI HERMAN OTTÓ - DOBROSSY ISTVÁN Herman Ottóval a miskolci közvélemény idősödő korában találkozhatott gyakrabban, ekkortól viszont tudósként és politikusként egyaránt megismerhette nézeteit. Az 1891-ben előkerült Bársonyházi szakócák elemzésével, s annak publikálásával ma már tudománytörténeti jelentőségűvé nemesült vitát gerjesztett. A régészetiőstörténeti kutatások megkezdésével új tudomány született itt Miskolcon, az Avasalján. PoHtikai hitvallását a Balközépből kivált (ez az 1861-es Határozati párt utódja volt), s 1874-ben alapított Függedenségi párt képviselőjeként ismerhették meg az 1848-as eszméket magukénak valló miskolciak. 1892-től 1896-ig képviselőjelöltként, majd Miskolc ún. déli kerületének képviselőjeként (ez a mai Széchenyi utca páros oldalától Hejőcsaba és Diósgyőr felé eső részeket és szavazóit jelentette) gyakran hallatta hangját inkább országos, mint helyi közjogi, egyházügyi, nemzetiségi és poHtikai kérdésekben. Herman Ottót „civil"-ként, magánemberként persze korábbtól ismerhették. Ennek nagyon karakteres, igazán hermanottói eseménye volt házasságkötése Borosnyay Kamillával. Erre az avasi református templomban került sor 1885-ben, s a rokon Szűcs Sámuel jogász-naplóíró tollának köszönhetően részleteiben és országszerte ismertté vált. Az ezt megelőző négy évtized históriája biográfusai számára is okozott nem kevés dilemmát. De erről jócskán tehet az érintett is, hiszen ő maga szolgáltatott hamis adatokat a 20. század elején a Révai Lexikont összeállító szerkesztő bizottság számára. Születési helyéül ugyanis nem Breznóbányát, hanem AlsóLlámort tüntette fel. így aztán nem is a miskolciak hálátlanságának és újságírói felkészületlenségnek tudható be, hogy amikor meghalt, a helyi Reggel című napilap 1914. december 29-ei számában a nekrológban diósgyőri, a Miskolci Estilap ugyancsak enapi számában pedig alsó-hámori születésűnek írta és érdemeit méltatva búcsúzott tőle. Alsó-Hámorban 1847-ben kapott lakást sebész-orvos apja, Herrmann Ede Károly, akinek szolgálatát a koronauradalom központjában, Diósgyőrben kellett ellátni. így tehát a diósgyőri születési hely sem nevezhető durva tévedésnek. A kisgyerek korában csak németül beszélő (a felvidéki cipszer, szász nyelvet ismerő) Herman Ottó a miskolci református líceumban tanulta meg a magyar nyelvet. (A hámori, majd 1868-tól a diósgyőri vasművek munkásai is erről a vidékről verbuválódtak, a magyar szót többnyire itt ismerték meg, s ők is egymástól, gyermekeik pedig az iskolában tanulták meg a magyar nyelvet.) Az 1850-1854 közötti fél évtized a nagy bolyongás időszaka, amikor a líceumi vizsgák letétele után tisztességes szakmát tanult, lakatosinasként. Hámorba legközelebb apja temetésére, 19 éves korában jött vissza, 1854-ben. (Apja a felső-hámori temető ma is meglévő sírköve szerint 1802-1854 között élt.) Herrmann Ede Károly még ereje teljében lévő, Alsó- és Felső-Hámorban, Diósgyőrben és Miskolcon is jól ismert „munkás-orvos" volt, amikor férjhez adta Henriett nevű leányát, 1852-ben. Az 1831-1910 között élt asszony férje a korábban is említett, s 1819-1889 között