Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
BARÁTI SÁNDOR: Herman Ottó madártani kutatásai
hogy szekrényeink űréit töltsék be..." 5 Az élőhelyismeret fontossága mellett felhívja a figyelmet a bonckés szerepére is, mert az: ^figyelmesen használva még ott is eszközöl új tapasztalásokat, ahol ezek már befejezettnek látszottak. " ( > A továbbiakban a madár begytartalmának alapján élesen bírálja azokat a leírókat, akik kizárólag a kis madarak pusztítójaként könyvelik el a kabasólymot. !f A madár begye és gyomra repedésig tele volt bogarakkal Cerambyx (cincér), BJyzotragus (cserebogár) nemekből. " És mivel rovartáplálékra való határozott utalást nem talál a múzeumban fellelhető irodalmak között, csak egyedül Fritsch Antal munkájában, említést tesz a korábbi leírók felületességéről, mert szerinte: „a% ornithológia fő feladatainak egyike a% hogy jegyezne meg a hasznos és kártékony madarakat, és mutassa ki a hasznot és a kárt a lehető legpontosabban, mert ha ezt nem teszi, puszta időtöltéssé alacsonyul. " 7 A táplálkozásökológiai kutatások ma is fontos ágát képezik a madártannak. Ennek alapján lehet tisztán látni a madarak szerepét az életközösségek kapcsolatrendszerében. A hagyományos gyomortartalom-vizsgálatok módszere napjainkban csak néhány tömegfajra és vadászható példányra szorítkozhat, hisz nem építhetjük ismereteinket megölt állatok sokaságára, mikor manapság éppen megőrzésük a cél. így ez a módszer csak szűk körben alkalmazható, mindemellett a begytartalomvizsgálatokból sikerült kimutatni, hogy a házi és a mezei veréb sem olyan kártékony. A begyekben talált gyommagvak és haszonmagvak aránya közel azonos volt, de a haszonmagvak jelentős része olyan hulladékból származott, amely emberi fogyasztásra alkalmatlannak bizonyult. Hasonló a helyzet a dolmányos varjúval, szarkával és a szajkóval is. Herman Ottó a madarat minden viszonylatában, teljes egészében vizsgálta, „beállította" a szabad természetbe, mint fontos tényezőt. Már kolozsvári tartózkodása idején is nagy figyelmet szentelt a madárvonulásnak, mert ahogy azt Lambrecht Kálmán írja: yy A tünemény poétikus, abban az^ időben misztikusan is magyarázott viszonylatai lebilincselték. Gazdag képzelő erejének szabad tér kínálkozott, bele is vágott. 1866 nyarán és őszén terepszemlét tartott a mezőségi tósorozaton és minthogy azt a madárvonulás megfigyelésére kitűnő pontnak találta, 1867 tavaszán három hónapra kiszállott rendszeres megfigyelésekre." 9. Célja az volt, hogy a madárvonulás lényegét tapasztalati úton, a meteorológiai tényezők számbavételével, az érkezési és távozási idő pontos feljegyzésével közelítse meg. íy A hihetetlenségig csekély költségger — írja később Herman Ottó ,j\.\ északi madárhegyek tájáról" írott könyvének bevezetésében -, „de a viszonyokhoz^ képest elég jó eszközökkel, ezek között az^ akkoriban híres Negretti-féle aneroid s még híresebb Kapeller-féle barometrum, egy páratlan vizsla, egy ladik, pár jó, de csak elölről tölthető fegyver, a madarak preparálására szükséges szerszám és kellék kiadták a\ egy szekérre valót, amelyen segédemmel (Klir János múzeumi preparátorral) elindultam. így ütöttem fel tanyámat 1867-ik évi március 11-ikén a tósorozat felső részén fekvő Gyeké községének legszélén, egy, részben romba dőlt, szél járta épületben, melynek akkoron még valamiképpen védő része juhakol volt. " 9 s HERMAN 1866. 6 HERMAN 1866. 7 HERMAN 1866. 8 LAMBRECHT 1920. 9 HERMAN 1893.
