Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

UJVÁRY ZOLTÁN: Folklór vonatkozások Herman Ottó munkáiban

csolatban. Az első levél példája Somogyszil nevű községből való. A falu fele magyar, fele sváb. Ott a magyar leánykák a sváb leánykáktól tanulták meg a kifordulós játékot, amelynek a dala így kezdődik: „Sváb leánykák: Ich spiel' ein', ich spiel' ein', ich spiel' eini Rose. Magyar leánykák: Is

pil ájn, is pil ájn, ispil ájni rózsa. Voltak később, akik nem értették a kifejezést s így ferdítették el: Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa" A folklórnál — amit a lélek néprajzának nevez — megismerjük a néplélek tiszta megnyilatkozásait. Éppen ezért utazásai, tárgyi néprajzi gyűjtőútjai során figyelemmel volt a folklórra is. Jól mutatja ezt a bugaci pusztán tett tanulmányi kirándulása és helyszíni néprajzi megfigyelése, amelyről a Vasárnapi Újság hasábjain számolt be (1895. 42. sz. 688-691). Népes kecskeméti kompániával - amelyben képviselő, tanácsnok, ügyvéd, földbirtokos, állomásfőnök és jogtanárok voltak — 1895. május 29-én indult útra. Az út számára nemcsak élményteljes kirándulás volt, hanem elsősorban néprajzi kutatás, amely eredményeként kitűnő leírást adott Bugac pásztoréletéről. Számos pásztordalt jegyzett le. írásának mottójául olyan pásztornótát közöl, amely Gyulai Pál szerint addig ismeretien volt: Hej puszta, puszta, nagy bugaczi pusztai Hej de nagy vagy mint a mónnyég maga! Haladó szóm be nem láthat tégöd; Csikós, gulyás, futóbetyár nem éri a végöd. Messzi tekint a karcsú kútágas, Magos bögyén gömb helyett ül a sas; Furulyaszó hallik le a dombról, Hosszú kürtszó az^ itató kútról. A tanulmánynak beillő beszámolóban a folklór rész pásztordalok bemutatása. A pásztorember lelkiségének megnyilvánulásait véli megnyilvánulni bennük. Gondolatait romantikusan szép lírai bevezetővel kezdi: „Az alkony közeledik. A Dobos-erdő táján elevenség támad. Kis csapatokban vonul be hálóhelyére a pápista varjú. Szárnyaszabadjára bocsátkozik a kék vércse, az alkony ékessége, egy darabig seregesen kering, függöget. A szemhatár pereméhez közeledve megnövekszik, szinte vérbeborúi a nap tányérja, tüzesen szegve be a könnyű felhőzet fodroscsipkés szélét. Mi is pihenőre térünk ... Hát a pásztoriélek megnyilatkozása, vájjon. — miben érezhető? Minek mondja magát Nagy-Bugac fia, kinek a göncöl rúdja, a kaszás csülag s a sánta Kata mutatja az éjfélt?" Erre idézi a következő dalt, amelyről úgy vék, hogy a legtisztább pásztordemokrácia megnyüvánulása és egyben bölcs megnyugvás: Nem vagyok én úri nemzetből való, Nem köll néköm selyöm paplan takaró; Beérőm én libatollas dunnával, Piros végre hajtott cifra cihával.