Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

sokszor a rokonsági kapcsolatokba lazán tartozók számára is, sőt a házban lakóktól függetlenül az erőforrás jellé válik az egész utcaközösség számára. A közösen használt tér elemei más-más jelentéssel bírnak attól függően, hogy milyen szerepű interakciók színtere. A szomszédsági közösség szempontjából kiemelt szerepe van a lakóháznak, az udvarnak, a ház előtti utcarésznek, az utcaközösség szempontjából pedig a közös kútnak, a boltnak, a templomnak, az egész utca bármely szakaszának. Ugyanilyen meghatározó az idő közös használata is. Könnyen belátható, a külső idő, az együtt töltött idő tartamának fontossága a közös élmények, tapasztalatok és személyes információk szempontjából, de ugyanilyen szerepe van egymás belső élete megismerésének. És ez a belső idő az egyén múltjára és jövőjére is vonatkozik, tehát a családjára - felmenőire és lemenőire egyaránt.

10 Mezőkövesd több helyén, több utcában, különböző kiállítóhelyek, múzeumok, hagyományos előadások színterei, tehát közösségi terek jöttek létre az elmúlt évtizedekben. E közösségi tereket elsősorban idegenforgalmi célokra használják. Emlékeztetve az 1935-ben a következőképpen jellemzett helyzetre: „az idegenforgalom a matyóságra van építve. Mégis, sajnos ennek kevés haszna van belőle. Úgy tűnik fel, mintha az egész matyóság összes néprajzi értékeivel bérbe volna adva." 1 Ez a meghatározás szemléletesen írja le a helyzetet még akkor is, ha ismert a két korszak közti különbség. Megdöbbentően azonosak az igények: mindkét esetben a saját értékei visszaadásának igényéről van szó. Ezt a jogos társadalmi igényt fogalmazzuk meg újra és újra, most Esterházy Pétert idézve, aki Kötcse monográfiájáról a következőket írja: „Mert mi történt itt? Egy közösség szemügyre vette magát. És birtokba. Mélyen polgári gesztus."

12 Nem is véletlen, hogy a helyi múzeumok feladata, funkciója egybekapcsolódik a helytörténettel. Igaz ez Mezőkövesd esetében is. A Matyó Múzeum tárgyi gyűjteménye főként viseleti darabokból, kerámiából és bútorból áll.

13 Hozzá kell azonban számítanunk a többi bemutató helyet, és a város valamennyi, hagyományt őrző intézményét, látványosságát, beleértve a hagyományok művészi újra-megfogalmazását is. Megvan tehát a lehetőségük a mezőkövesdi embereknek, hogy hétköznapjaikon és ünnepeiken egyaránt szembekerüljenek múltjukkal. Mi is tehát a múzeumi intézmény társadalmi szempontú meghatározása? Malraux nyomán ez a következő: „A múzeum az emberiség találkozóhelye, kollektív emlékezet, egy-egy közösség megnyilvánulásának színtere, ahol az adott közösség hétköznapi és szellemi életének története, kulturális életrevalósága, valamint az a képessége tükröződik, amellyel történelmi múltját saját kora valóságához tudja kapcsolni."

14 György Péter új könyvének bevezetőjében összehasonlítva jellemzi a hagyományos és az „új" múzeumokat. Az újakról többek között ezt írja: „...az »új« múzeumokban a jelen kultúrájának a múlttal való kapcsolatai kerülnek előtérbe....az »új« múzeumokban a cselekvő, a müvek és a kiállítások által párbeszédre hívott, a kulturális identitás kérdését megélő alkalmi csoportok a főszereplők." Egy másik helyen: „...az »új« múzeumok a megélt gondolat, a személyes tapasztalat és tudás egységének: vagyis az autentikus létnek a prezentálásában érdekeltek."

15 10 MOLNÁR 1993.; PAP 1990. " A mezőkövesdi képviselő-testület beadványa az idegenforgalomról, 1935. 12 ESTERHÁZY 2003:317. 13 VIGA 1989: 191-192. 14 B1NNI-PINNA 1986: 73. 15 GYÖRGY 2003: 13.