Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
darabok befolyásolták a Rimóc környéki hímzések motívumkészletét. Megjelentek a műselyem fonalak is. 24 Azonban ma már tudjuk, hogy mindez csak egy impulzus volt a Rimóc környéki hímzésstílus változásának folyamatában, amit számos egyéb hatás követett az itteni, szinte napjainkig élő hímző gyakorlatban. 25 Mivel a népművészet-kutatás érdeklődési körén kívül esett a kereskedelmi célból varratott matyó kézimunkák részletező elemzése, keveset tudunk az ilyen keretek között készült templomi textíliákról is. Az általuk közvetített hatásokat illetően tehát többnyire be kell érnünk feltételezésekkel. Egy karancssági hagyaték felgyűjtése során egy díszlepedővel (XVII. színes kép) kapcsolatban emlékeztek az örökösök, 26 hogy a tulajdonos büszkén emlegette: olyan, mint a templomukban az oltárterítő volt akkoriban. Ellenőrizni az állítást már konkrétan nem volt mód, de a laza szerkezetű, szalagcsokorral összefogott virágbokréta ismert motívum az értékesítésre készült matyó hímzéses oltárterítőkről. 27 S a lepedő díszítménye összességében beleillik abba a képbe, amit Fél Edit és Hofer Tamás a legújabb stílusú matyó hímzésekről felvázoltak. 28 Az sajnos már megválaszolatlan kérdés marad, hogy helyben hímezték-e a szóban forgó textíliát, az oltárterítö mustráját lemásolván? Ez ellen szól a hamis laposöltés alkalmazása, aminek Nógrádban nem volt hagyománya. Vagy az oltárterítő alapján rendelték meg az adott darabot, netán a batyuzó asszony árukínálatának részét képezték ilyen lepedők? Ugyancsak Fél Edit gyűjtéseiből tudjuk, hogy „a tarka színes matyó ágyak divatjának elmúltával, de még a városias gyári kombinált szoba elterjedése előtt" egyik-másik kövesdi házban megjelentek olyan, újfajta ízlést tükröző textíliák - ágytakarók, keresztelöpaplanok, komakendök -, amelyek az egyházi rendeltetésű hímzések készítésére specializálódott íróasszonyok közreműködésével készültek. 29 Nyilván ezzel (is) áll összefüggésben, hogy az ilyen tárgyakon gyakori a vallási motívum. 30 A hagyományos lakáskultúra felbomlásának e fázisához kapcsolódó hímzett textíliák Nógrádban is előfordultak az 1940-1950-es évek során összeállított kelengyékben. Köztük vannak eddigi ismereteim szerint Őrhalomból és Hugyagról 31 - az említett kései matyó hímzések jegyeit mutató dísztörülközők (XVIII. színes kép). 32 A laza szerkesztésű virágmintáikban gyakran alkalmazott szőlőfürt, szőlőlével, búzakalász alapján is rokoníthatók e vászonkendők a mezőkövesdi készítésű egyházi textíliákkal. 33 Még egyértelműbbé teszik a kapcsolatot a főmotívumként megjelenő Szűz Mária, angyal alakok, monstrancia, Jézus Szíve, Mária Szíve ábrázolások és ezek megformálása. Kompozíció tekintetében ugyancsak szembetűnő a hasonlóság: a vallási motívum két oldalról ívelt virágindával gyárilag ugyanígy cifrázott kendőket hordtak, tehát nem a díszítettség ténye és a gyászos állapot összeegyeztetésejelentett problémát. 24 Emlékek szerint a matyó árusoktól lehetett pamutot is venni. Flórián Mária említi rimóci viseletmonográfiájában a szécsényi vásárokra járó mezőkövesdi asszonyok kínálta kötényeket, kendőket, s utal ezek helyi hatására a minták, hímzőfonal vonatkozásában (FLÓRIAN 1966: 53). 25 KAPROS 2000: 232. 26 Az eredeti tulajdonos Megyeri Gizella, a helyi kovácsmester lánya volt, s a hagyaték egésze a polgárosultabb iparoscsaládok tárgyi világát tükrözi. 27 Limbacher Gábor gyűjtései különböző nógrádi plébániák használatból kikerült textíliáiból. 28 FÉL-HOFER 1993: 157-158. 29 FÉL-HOFER 1993: 159; lásd még a Néprajzi Múzeum textilgyüjteményéből a 70.25.9. leltári számú, Fél Edit gyűjtötte tárgy leíró kartonját. 30 L. FÉL-HOFER 1993: 160 (24. kép); a Néprajzi Múzeum anyagából: 70.25.9., 81.12.40., 81.27.12. leltári számú keresztelői takarók. Az utóbbi fotója közölve: LENGYEL-L1M BACHER 1997: 179 (100. kép). 31 Egy ilyen tárgy fotója közölve Hugyag lelőhellyel LIMBACHER 2002: 102 (150. kép). 32 Az itt közölt képen bemutatott vászonkendőt helybeli specialistával hímeztették. 33 L. FÉL-HOFER 1993: 158 (24. kép); FÜGEDI 1997: 98.
