Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

8. kép. Matyó pár az. 1885. évi Országos kiállítás háziipari pavilonjában berendezett „ borsodi szobában " (Vasárnapi Újság 1888. XXXV. 325.) 9. kép. Mezőkövesdi népviselet az. Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben (Magyarország 11. 1891. 267.), Vágó Pál illusztrációja felszúrt szoknyaviselet Kalotaszegen, azt helyi jellegzetességnek tartották. A matyó hajadonok „pártája" ekkor már színes pántlika vagy fekete bársonyszalag volt, és télen kendőt viseltek. A jómódú gazda ünnepi posztófelöltőjét - ami nehéz volt az ezüstlánctól, ezüstgombtól - melegben panyókára vetette, de még a cifraszür is fontos darabja volt a helyi férfiak ruhatárának. A tehetős asszonyoknak aranyos, ezüstös főkötője volt, és az ő mentéjüket is ezüstgombok, csatok díszítették. Más egykorú leírások szerint is, a matyóknak ekkortájt a „tarkabarkaság, a pántlikás czifraság, ránczos szoknyák iránt nagyon sok az érzékük."

14 Kandra Kabos szövege nem, de Vágó Pálnak a szöveghez mellékelt illusztrációja,

15 a beszélgetés közben is hímezgető asszony alakjával, szinte megjósolta, hogy Mezőkövesd hamarosan hímzéseiről lesz híres (9. kép). A kevésbé módos férfiak öltözetében ekkortájt, a 19. század végén jelent meg a vágányos kalap, a cifra, fekete pántlika-nyakkendő, a lobogós ujjú inget felváltó rövidebb ujjú, borjúszájú ünnepi ing, ami mellett a munkásing már kézelős volt. Az ingujjakat ekkor kezdték „slingolni", az ujjak körtés mintája előbb fehér, majd piros lett. A 19. század végén munkára vászon-, ünnepre gyolcsgatyát vettek fel, és a puha szárú csizmát kemény szárúra cserélték

16 (10. kép). Az egykor színesen hímzett, fehér falú, prémmel 14 KOVÁCS 1896: 263. 15 KANDRA 1891: 266. 16 GYÖRFFY 1956: 24., 29., 30., 32., 37., 38.