Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

Összefoglalás Összegzésül megállapítható: a három dél-borsodi matyó település lakossága a 19. szá eleji 8,4 ezer főről hat évtized alatt 13,7 ezerre növekedett, további hat évtized mú pedig megkétszereződött és a népesség száma 1930 körül érte el 27,4 ezer fővel a c csot. A következőkben megindult a népesség fogyása, és a 2001. évi népszámlálás 20 kai kevesebb, 22 ezer lakost talált a matyónak tartott településeken. Mezőkövesd lat népessége ezalatt 14%-kal fogyatkozott meg, Szentistváné és Tardé pedig több mi harmadával. A 19. században még az átlagosnál jóval gyorsabb szaporaságú matyóság szüleié arányszáma a 20. század végén csak Mezőkövesden magasabb valamivel az országc átlagnál, Szentistvánon alatta marad annak, és a legmélyebbre süllyedt Tardon. Ez össze függ a népesség elöregedésével (is). Fél évszázaddal ezelőtt a lakosságnak még csak 1213%-a volt időskorú, a múlt század elején pedig csupán 5-6%-a. Hatvan éven felül Tardon a lakosság egyharmada, Szentistvánon több mint negyede, Mezőkövesden is közel negyede - ami szintén magasabb az országos átlagnál. A századfordulón a matyóság lakóházaiban átlagosan 5-6 személy élt, a század derekán pedig 4, s ezek a lakóházak közel 90%-ban egyszobásak voltak, általában villanyáram nélkül. A század második felében bekövetkezett nagyarányú lakásépítkezések és modernizálódás eredményeképpen az ezredfordulón a lakások mintegy fele, Tardon és Szentistvánon annál is nagyobb hányada három- és többszobás, s ezekben a villannyal, többnyire gázzal felszerelt, komfortosított lakásokban a szobák száma már meghaladja a benne lakó személyekét. A 18. század végén még színtiszta, egy évszázaddal ezelőtt is 96%-ban katolikus három matyó település lakosságából a római és görög szertartású katolikusok aránya már nem éri el a 80%-ot. A 2001. évi népszámláláskor Mezőkövesden a lakosság közel egyhatoda, Szentistvánon sem sokkal kisebb hányada nem kívánt válaszolni a vallással kapcsolatban föltett kérdésre, vagy úgy nyilatkozott, hogy nem tartozik semmilyen felekezethez. Tardon azonban a lakosságnak továbbra is 93%-a katolikusnak vallotta magát. A 18. században még vegyes etnikumú Tard nemzetiségileg is a legegységesebb matyó település: nincs cigány lakosa; Mezőkövesden arányuk 5% körüli, Szentistvánon is alig kevesebb. Egy évszázaddal ezelőtt Mezőkövesd lakosságának több mint 80%-a mezőgazdaságból élt, Tardon és Szentistvánon még a második világháború végén is mintegy 90%-a. Az 1945 után bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások eredményeképpen az ezredfordulón az aktív keresőknek Mezőkövesden alig több mint 5%-a tartozott a mezőgazdasághoz, Tardon hatoda, Szentistvánon még több mint egyötöde. Minden harmadik kereső személy az iparban-építőiparban dolgozik, a többi pedig a harmadik szektor körében, a különböző anyagi és nem anyagi szolgáltatási ágakban, s ezen belül egyre több a szelleminek minősülő foglalkozású személy. Ez összefügg a lakosság iskolázottsági szintjének alakulásával. Az iskolaköteles korú matyó népességnek a századfordulón közel 40%-a írástudatlan volt. A század derekáig ez az arány 5% közelébe esett, az ezredfordulón pedig 1-2% között mozog. Jelenleg a 18 évesnél idősebb népességnek Mezőkövesden mintegy 40%-a, Szentistvánon és Tardon is közel 20%-a befejezte legalább a középiskolát. A várható jövőben a népességfogyatkozás és öregedés tartós tendenciájában jelentős változásra számítani nemigen lehet, inkább a folyamat gyorsulására. A foglalkozási tagolódásban lassan bizonyára tovább növekszik a szolgáltatási szektor aránya, az iskolázottság szintjében pedig valószínűleg erőteljes további emelkedés várható.