Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

finomodásáról (mint a modernizmus tudományos ideológiájában), a birtokba vett tárgyak, adatok, dokumentumok nem az azokat megalkotó, az azokkal élő helyiek szempontjából voltak elsődlegesen fontosak. így áll(hatot)t elő az a helyzet, hogy az egyetemes néprajzi múzeumokban a „másikról" készültek a kiállítások, vagyis a múzeum valaki más helyett beszélt, s nem „mások" mutatták meg önmagukat. Ettől sok szempontból eltér a saját társadalom alsó rétegei, vagy az ún. népi kultúra vizsgálatára, bemutatására szakosodott múzeumok gyakorlata. Itt nem a „másik", hanem az elképzelt „mi" differenciált megalkotásáról és értelmezéséről van szó. Ezt láthattuk a Néprajzi Múzeum idézett klasszikus kiállítása példáján is. Ám ilyen összefüggésben sem magától értetődő a megjelenítettek képviseletének a kérdése, mert a reprezentáció nem az itt és most jellemző egyediségek szempontjából készült, hanem a nemzeti kultúra, sőt az emberi nem egésze szempontjából. Az absztrakt tudományos érték és a helyi identitás feszültsége Mezőkövesd esetében nyílt vitát is kirobbantott 1926-ban, amikor Bayer Róbert gimnáziumigazgató újságcikkben követelte vissza a városnak a miskolci múzeumtól a század elején odaajándékozott matyó anyagot. Válaszában a múzeumigazgató épp a helybéli felvetés szűklátókörüségét állította szembe a múzeumok általános céljaival: a nemzeti kultúra értékeinek megőrzésével és a tudományos feldolgozással.

20 Az utóbbi években a kisebbségek, migrans csoportok léptek fel legerőteljesebben az önálló múzeumi reprezentáció igénye érdekében, de így fogható fel a helyi, helytörténeti múzeumok tevékenysége is. Főként akkor, ha ennek során nem a „nagy történelem" helyi reprodukcióját - „itt is így volt..." - valósítják meg, hanem a helyi jelentések, a helyi emlékek és emlékezet szövedékét örökítik meg, s teszik hozzáférhetővé. Más szavakkal, ez a tendencia az azonosságeszmény múzeumi kifejezésének megerősödését jelenti, ami sok helyütt a többségi kép újrarajzolásához is elvezetett. A kultúra és identitás kapcsolata ugyanakkor ismét s erőteljesen felveti a kérdést, hogy egy-egy társadalmi, kulturális entitás jellemzése nem maradhat meg a múlt, a mára elveszett életforma rendszerint erőteljesen megválogatott! - emlékei megidézésének keretében. A (helyi) múzeumok sem kerülhetik el a jelen megélésből származó követelményeket. IRODALOM BÁTKY Zsigmond 1929 Kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményeiben. Budapest DENEKE, Bernward 1971 Die Darstellung von Wohnäumen in kulturgeschichtiglichen Museen. Hg. von Spies, Gerd.: Wohnen - Realität und museale Präsentation, 78-97. Braunschweig CHAPMAN, William Ryan 1983 Arranging Ethnology: A. H. L. F. Pitt Rivers and the Typological Tradition. In: Stocking, George W. (ed.): Objects and Others. Essays on Museum and Material Culture, 15-48. Madison FEJŐS Zoltán 2003a Tárgyfordítások. Néprajzi múzeumi tanulmányok. Budapest 20 A vitát idézi FÜGEDI 1997: 121-123.; Vö. FEJŐS 2003a: 115-127.