Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

5. kép. A Matyó Múzeum 1953. július 26-án megnyitott első állandó kiállításának plakátja (MMDF 492) 8 FÜGEDI 1982: 124-126.; HANKÓCZI 1984: 158-160.; LUKÁCS 1984: 151-153.; VIGA 1989: 191-192. Jelenlegi helyét 1964 elején foglalta el a múzeum a Járási Művelődési Központ földszinti szárnyában, külön bejárattal megközelíthetően. A nagyterem matyó szobája és viselettörténeti kiállítása 1965 januárjában nyílt meg, majd októberben készült el két teremben a szentistváni és a tardi szoba. Tovább bővült a kiállítás 1967 októberétől, amikor a folyosón öt vitrinbe került múzeumi anyag. Ezt a közel egy évtizedig működő bemutatást, 1975-ben váltotta fel a Mezőkövesden a Matyó Múzeumban ma is látható „Matyó élet — ünnepek és hétköznapok" című állandó kiállítás. Az anyag megformálása Fügedi Márta forgatókönyve alapján készült el, a munkák során sok segítséget nyújtott a gyűjtemény akkori igazgatója, Lukács Gáspár is.

8 A múzeumi leltárkönyvek bejegyzései 1953-tól, a múzeum első évtizedeiben az igazgatók, Dala József és Lukács Gáspár kézírását őrzik, akik nagyformátumú tanáremberekként igazi ügyszeretettel vállalták a közgyűjtemény vezetését. A Matyó Múzeum 1962-ben lett a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatósága tagintézménye. Abban az évben néprajzi anyaga 1202 db tárgyat, a könyvtára pedig 200 kötetet tartalmazott. Szakképzett néprajzos-muzeológus és gyűjteménykezelő munkatárs csak az 1980-as évek elején került az intézményhez. Ekkor került kialakításra az adattári gyűjtemény és a fotótári anyag elkülönített nyilvántartása. A 2003-as év végén a múzeum gyűjteményeinek statisztikai adatai szerint a Matyó Múzeum néprajzi tárgyi anyaga 4670 db tárgyat jelent, a fotótár 2520 bejegyzett tételben tartalmaz negatívokat, diapozitívokat és pozitív nagyításokat vegyesen, az adattár 435 tétele mintegy 9000 lap terjedelmű dokumentumanyagot őriz, a múzeumi szakkönyvtár 1080 kötetből áll. A múzeum látogatottsága az 1990-es évek derekáig még közel 27 000 főt jelentett évente, azonban napjainkra jelentősebben visszaesett és 15-20 000 fő közötti létszám között ingadozik (2002-ben 20 291 fő, 2003-ban 16 414 fő látogató volt intézményünkben). Az intézmény néprajzi gyűjteményében a legjelentősebb tárgycsoportot képviseli a textilanyag, mellette a kerámiák sokasága és a bútorok, valamint a gazdálkodási eszközök képeznek kiemelkedő tárgyegyüttest. A közgyűjtemény anyaga nem csupán kiállításain keresztül ismerhető meg, hanem kutatók számára is hozzáférhető. A matyó népi kultúra legismertebb rétegét jelenti a látványos, színes hagyományos viselet és a gazdag hímzésvilág, melyet hangsúlyosan mutatnak be a kiállítások is.