Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

magyar kézművességet. Ugyanakkor a városunkba látogató delegációk sem mulasztották el megtekinteni a szövetkezetet, ahol termékbemutatót tartottunk számukra, megismerték a rajzoló művészek keze nyomán pillanatok alatt születő matyó virágok sokféleségét, színpompáját, tájékoztatást kaptak a szövetkezet múltjáról, jelenéről, hagyományőrző munkájáról. 1963. évben a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a HISZÖV, a Népi Iparművészeti Tanács, a Népművelési Intézet és a Matyó NHSZ megalapította az 1954ben elhunyt Kis Jankó Bori Népművész Mesterről elnevezett nívódíjat. A díj az alapítás évében megrendezett első hímzőpályázaton került kiosztásra. Ezt követően a pályázat minden évben meghirdetésre került az 1990-es évekig, azóta már csak háromévenként került kiírásra. A résztvevők köre egyre szélesedett, országos szintűvé vált, mára már átlépte az országhatárokat. A tervező csoport tevékenysége meghatározó volt a pályázatokon részt vevők munkájának segítésében. Szakmai tanácsokkal segítették a tervezendő darab megválasztását alapanyag, színezés, a rajz szerkesztése szempontjából. Közreműködésükkel egy-egy kiírt pályázatra, valamint kiállításra való felkészülés alkalmával a szövetkezetben összehangolt munka folyt. Ugyancsak kiemelkedő szerepük volt a termékek zsűrizésének előkészítésében. Ebben a feladatban nemcsak a feldolgozandó archív anyag megválasztása, a tervező és kivitelező munka, hanem az újonnan létrejövő termék teljes dokumentációjának, műszaki leírásának feldolgozása, a zsűribe való előkészítése, a zsűrizett termék nyilvántartásba vétele, dokumentálása is rájuk hárult. A szövetkezet jelentős energiát fordított a fiatalok szakmai képzésére. Négy évfolyamon keresztül folyt tanulóoktatás, melyhez a gyakorlati képzést a szövetkezet biztosította. Evenként megrendeztük a Szakma Ifjú Mestere pályázatot. A fiatalok munkáiból házi kiállításokat, termékbemutatókat rendeztünk. A szövetkezet sorra nevelte ki jeles alkotó művészeit. A Népművészet Mestere kitüntetést elsőként a szövetkezet alapító tagja Kis Jankó Bori néni kapta meg 1953-ban. 1994. évben már 15 mestere volt a szövetkezetnek. 1954-ben Csuhai Józsefné, 1955-ben Lévai Józsefné, 1959-ben Kaló Istvánné, 1963-ban Nagy István, 1964-ben Jacsó Istvánné, 1967-ben Kada Istvánné, 1971. évben Kovács Józsefné, 1973-ban Bóta Józsefné, 1975. évben Kispál Jánosné, 1978. évben Simon Istvánné, 1983-ban Gaál Kálmánné, 1986-ban Kertész Istvánné, 1994-ben Szabó Józsefné kapta meg a kitüntető címet. Legutolsó kitüntetettünk Kovács Bandi bácsi, aki népművészeti bútorkészítője volt szövetkezetünknek, a címet nyugdíjasként kapta meg 1996-ban. A mesterek mellett 49 szövetkezeti dolgozó a Népi Iparművész cím tulajdonosa. A szövetkezet tevékenységében - a népi hímzés mellett - jelentős helyet kapott a népviseleti babák készítése. Kovács Józsefné 1951 óta, a szövetkezet alapító tagjaként, elsőként kísérletezett a népviseleti babák öltöztetésével. Krencsey Józsefné tanította meg a textilfejek és testek készítésére. Kettejük együttműködése tette lehetővé a babakészítő részleg megalakulását is, melynek modellezője és egyben vezetője is Kovács mama lett. Kitűnő érzékkel és aprólékos precizitással dolgozta fel a matyó viselet valamennyi változatát. Népviseletbe öltöztetett babái egyenként is remekmüvek voltak. 1964-ben jelent meg első alkalommal az 54 különleges öltözetű babából álló „matyó lakodalmas" kompozíciójával, melynek a NIT 10 éves jubileumi kiállításán túl, külföldön is igen nagy sikere volt. 1975-ben az Egyesült Államokban Baltimoorban, valamint 1978-ban, a III. Nemzetközi Baba Biennalen Krakkóban, a nemzetközi népviseleti babakiállításon I. díjat nyert.