Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

Józsefné Budapestről Mezőkövesdre költözött azzal a nemes céllal, hogy megmenti és felvirágoztatja a matyók művészetét. 0 tanította meg néhány lelkes fiatallal, hogyan kell megőrizni a matyóság értékeit. 1954-ben indult meg a matyó hímzések mintaanyagának felgyűjtése Vilma néni irányításával. 700 db eredeti tárgyról készült rajz és műszaki leírás. Először csak Mezőkövesden járták az öreg házakat, majd a Néprajzi Múzeum, a Dobó István Vármúzeum, a Herman Ottó Múzeum és a Matyó Múzeum néprajzi anyagát kutatták és dokumentálták. A kis csoport munkája az évek során egyre szaporodott, a szövetkezetben dolgozó ügyes kezű, a népművészet iránt fogékony fiatalok életcéljuknak választották a régmúlt hagyományainak megismerését, az új használati tárgyakon való megjelenítését. Az évek során minden tervezőnek egyéni stílusa alakult ki, aminek alapján hozzáértő szemek ma is meg tudják különböztetni őket. Egy-egy hagyományos minta kivitelezésénél tehát sokféle egyéniség érvényesült. És egymás után születtek a szebbnél szebb termékek. Gazdagodott az a nemzeti kincs, mely a magyar tárgyi népművészet százados hagyományait őrzi. A tervezők munkatermében ma is polc áll a fal mentén - mint a levéltárban -, s a vastag dossziék több száz dokumentációt őriznek. Népművészek, néprajzkutatók, évtizedes alkotó-gyűjtő munkájának tudományosan rendszerezett termékeit. A színes rajzokon kívül szöveges leírások is segítenek a tájékozódásban, alapanyag, szín, fonál, öltéstechnika, motívum, kompozíció megjelölésével. A tervezők keze nyomán gyarapodott a zsűrizett termékek köre. A kereskedelmi forgalomban megjelent termékeink közel 75%-át a Népi Iparművészeti Tanács Lektorátusának Zsüribizottsága minősítette. Ezen belül mintegy 90%-os arányban forgalmaztunk belföldre zsűrizett termékeket. A szövetkezet Mezőkövesd kulturális bázisává lett. 1953-ban a szövetkezet épületében nyílt meg az első Matyó Múzeum. A mi fiataljaink részvételével alakult meg az első Matyó Néptánc Együttes, a Matyó Népdalkórus, később a Menyecskekórus. Később az Építőipari Szövetkezetből csatlakoztak táncegyüttesünkhöz a fiatalok. Itt működött először a szabadtéri mozi. Vetélkedők, szavalóversenyek, kiállítások sorozatát rendeztük, idehaza és külföldön egyaránt. A szövetkezet rendszeres résztvevője volt a Miskolci Helyiipari Kiállításnak és Vásárnak, valamint az őszi BNV-nek. A szövetkezet fiataljai és idősebb művészei idegenforgalmi vásárokon vettek részt, a világ minden táján népszerűsítve a matyó népviseletet, bemutatva a matyó népművészet legjellegzetesebb munkaműveleteit, képviselve a 3. kép. A Népművészet Mesterei, akik a szövetkezetnél dolgozlak (1970-es évek): Kada Istvánné Beller Erzsébet, Kovács Józsefné Jacsó Borbála, Kaló Istvánné Kispál Mária, Jacsó Istvánné Gáspár Borbála, Nagy István