Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

FÜGEDI ISTVÁNNÉ Ä Matyó 9\[épművészeti és háziipari Szövetkezet működése és szerepe a matyó hímzés megőrzésében A Matyó Népművészeti- és Háziipari Szövetkezet 1951-ben alakult, az elsőként létrejött szövetkezetek között.

1 A szövetkezés célja volt, hogy a „Matyóföld" azaz Mezőkövesd, Tard és Szentistván népének hímzés- és viselethagyományait megőrizze, megmentse, annak értékeit felhasználva új értékeket teremtsen. A megalakult szövetkezet alapító okiratán 50 fő szerepel, közülük mindössze 8 fő dolgozott közös műhelyben. Az alapító tagok között volt Gáspár Mártonné Kis Jankó Bori néni, aki el nem múló érdemeket szerzett a Matyóház munkájának felvirágoztatásában, 1954. évben bekövetkezett haláláig. A szövetkezet már működésének első éveiben is jelentős szakmai és gazdasági fejlődésen ment keresztül. Megalakulásakor leginkább csak a matyó községekben voltak bedolgozói, az évek folyamán folyamatosan bővülő tevékenységi körök szükségessé tették a közös műhelyben alkalmazott munkatársak és a bedolgozók létszámának fejlesztését. Sorban alakultak meg a különböző részlegek, mint a népművészeti csoport, a blúz-, a táskakészítő, baba- és szívkészítö csoport, üvegfonó, kötő és szövő részleg. A létszám növekedése egyre nagyobb helyigénnyel járt, ezért a szövetkezet 1965. évben megvásárolta az addig bérelt központi üzemházát a Községi Tanácstól. 1969-ben a régi épületben emeletráépítéssel megkezdődött központi telephelyünk bővítése. 1971-ben egy új háromszintes üzemházat építettünk, bevezettük a központi fűtést, majd 1980-ban egy új, négyszintes üzemház épült. A mezőkövesdi II. számú és a szentistváni III. számú telep létrehozását követően, a szövetkezet jelentős fejlesztést hajtott végre a termelés gépesítésében, technikai fejlesztésében is. 1980-ban a „Matyóház" teljes felújítására került sor, és létrehoztuk a számítógépes adatfeldolgozást. Ekkor a szövetkezet közös mühelyi létszáma már 535 fő volt, az összes létszám pedig 2847 fő. Bedolgozóink 34 vidéki csoportban végeztek munkát a megyében és a megyén kívül is. A szövetkezet árbevétele megközelítette a 100 millió Ft-ot, az értékesített termékek 30%-át szállítottuk külföldre. Az egyre növekvő igény a szövetkezet termékei iránt egyre nagyobb felelősséget követelt meg a tiszta forrásból származó tevékenység megőrzése érdekében. Ez tette szükségessé a tervező csoport létrehozását: 1966. október l-jén alakult meg három fővel. Tagjai Kertész Istvánné csoportvezető, Pólik Mihályné adminisztrátor, és Kispál Jánosné tervező. Kertész Istvánné már 17 éves korában a szövetkezet Népi Iparművésze volt, a Népművészet Mestere címet 1986. évben kapta meg. Erzsike akkor került a szövetkezethez, amikor egy lelkes néprajzkutató, Dajaszászy 1 A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagsága a kényszerítő gazdasági körülmények hatására 2004. június 21-i közgyűlésén döntött gazdasági tevékenységének végelszámolással történő megszüntetéséről. A végelszámolás 2005. június 30-i befejezését követően a szövetkezetet a Cégbíróság 2005. szeptember l-jével törölte a működő cégek nyilvántartásából. A szövetkezet egykori főépületét 2002-ben Mezőkövesd Város Önkormányzata vásárolta meg azzal a céllal, hogy a Matyó Múzeum megfelelő elhelyezésének hosszú ideje húzódó kérdését megoldja: 2004 októberére elvégeztette azt a műemléki jellegű felújítást, mellyel az épület a múzeumi funkció befogadására alkalmassá vált. A Matyó Múzeum új állandó kiállítása 2005. június 25-én nyílt meg a nagyközönség számára, a „Matyóház" pedig a továbbiakban a múzeum gyűjteményeinek elhelyezésére szolgál.