Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

A belina hímzők mellett az 1890-es években kezdik alkalmazni a szücsselymet is. Eredetileg a szépmíves szűcsök használták bőrmunkáikon a drága hernyóselyem hímzőfonalat, de ebben az időszakban már egyaránt alkalmazták a lepedővégek díszítése mellett a viseleti darabokon, így a női és férfi surcokon valamint a lobogós ujjú férfiingeken is (6. kép, 6-7. mintarajz, valamint surcokon alkalmazva a selyem hímzőfonal: LX-LXI. színes kép). A sodrott hernyóselyem fonalat a hímzéshez kettéválasztották, s így hullámos felületűvé vált a díszítmény. Ezzel az új alapanyaggal ismét bővült a színskála, s megjelentek az alábbi színek is a darabokon: borszín - bordó, kármin, tüdőszín - parasztrózsaszín, Akácfás tulipán Cakkos őszirózsa