Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

4. kép. A Matyó Múzeumban az. 1850-es évekből fennmaradt töredékes cipés-madaras lepedővégdarabról készült Dajasz.ászy Józsefné hímzésminta-rajza a Matyó NHSz dokumentációs anyaga számára. Feltehetően ez a korai minta volt az. alapja az. 1963-ban Kis Jankó Bori-díjat nyert térítőjének A gyűjtemény nagyarányú fejlesztése szorosan összefüggött azzal az érdeklődéssel, ami a paraszti népviseletek és a paraszti háztartások lakást díszítő textíliái iránt a 19. század elejétől megnyilvánult.

22 Elsősorban a korai külföldi kiállításokon egyes viseletdarabokkal reprezentálta nemzeti jellegét. 1851-ben Londonban „the bunda" néven emlegetett hímzett subát mutattak be. A párizsi világkiállításon 1867-ben a cifraszüröknek volt nagy sikere. Az 1885-ös budapesti országos kiállításon kapott először rangos helyet a kalotaszegi és a mezőkövesdi viselet és hímzés, amelyek az 1896-os millenniumi kiállítás után a magyar népművészet jelképévé váltak. Állandó változásukról-fejlődésükről mind a magyar néprajzi szakirodalomban olvashattunk, mind textil- és viseletgyüjteményeinkben napjainkban követhetjük sorsukat. Az etnográfusokat a 19-20. század fordulóján egyre inkább foglalkoztatta a matyók színpompás viselete és hímzett textilanyaga. Bátky Zsigmond 1906-ban Tardról és Mezőkövesdről behozott tárgyai az abban az esztendőben Prágában megrendezett kiállítás legszebb darabjai közé tartoztak.

23 Györffy István is sokat foglalkozott a matyók életével, gazdálkodásával, viseletévei-hímzéseivel. Kéziratban fennmaradt könyvét Mezőkövesdi matyó népviselet - Fél Edit rendezte sajtó alá 1956-ban. 22 KATONA 2000: 191-192. 23 KATONA 2000: 197.