Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
gyűjtésre nem került sor, helyette az intézménynek felkínált tárgyak közül válogattak a muzeológusok. A felajánlásokban a matyók iránti fel-fel lobbanó érdeklődés időszakai jól kitapinthatók. így volt ez az 191 l-es nevezetes évet követően. Akkor ugyanis a főváros legnevezetesebb farsangi eseményén, az operabálon, Izabella főhercegnő kívánságára a matyó háziipar népszerűsítése céljából a magyar mágnások matyó földről hozatott népviseletben pompázva mezőkövesdi lakodalmast mutattak be. Ősszel pedig nagy hírverés közepette, maga a főhercegasszony látogatott el Kövesdre kíséretével. Amikor tehát a matyó mítosz leglátványosabb eleme, a matyó lakodalmas az Operaház színpadára emelkedett, és amikor a matyók „házi- és kézimunkáinak tárgyait sokan gyűjtik", a múzeum felé is hirtelen megszaporodtak a felajánlások. 1912-ben például a miskolci közéletben aktívan közreműködő orvosfeleségtől, dr. Venetianer Jakabné Polacsek Rózsától - a leltárcédulákon Dr. Venetianerné Rózsitól (1880 Liptószentmiklós - 1944) 58 - a fejviselettől a lábbeliig minden szükséges ruhadarabbal ellátott ingesgatyás, kötényes legény-, és ingvállas-vállkendős menyecskeöltözettel gazdagodott a gyűjtemény. 59 Nem ismeretes, hogyan és miért kerültek a viseletek az eladó tulajdonába, de értéküket emeli, hogy máig ezek reprezentálják hitelesen a 20. század elejének tipikus nagyünnepi öltözékét. A szűcsselyemmel gazdagon kihímzett, „selymes-ragyogós" kötényü férfi-, és a cifra holmik halmozásának divatja szerint a bőkötény fölé „selymesragyogós" surcot is kötő női öltözet, kiegészülve más eladóktól megszerzett és a már meglévő tárgysorozatokba illeszkedő gyapjúfonalas, illetve szűcsselymes hímzésű kötényekkel, ugyanakkor a 19. század végétől felgyorsuló ízlésváltozást is tükrözik. A Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyüjteményének egyik sajátos vonása, hogy a 19. század végétől kezdve a paraszti lakásdíszítő textíliák és öltözetek alakulása szempontjából fontos jelenségeket, eseményeket képviselő tárgyak valami módon végül mégiscsak bekerülnek a gyűjteménybe. így történt ez a gödöllői művészek hagyatékával is. A Néprajzi Múzeumnak, utóbb pedig a Gödöllői Városi Múzeumnak adott néprajzi jellegű textil-mintagyüjteményeik töredékei arról tanúskodnak, hogy a művészek számára mennyire fontos volt az eredeti népi, közöttük a matyó minták tanulmányozása. A gödöllőiek közül legjobban Juhász Árpád (1863-1914) kötődött Mezőkövesdhez, 1911-ben teljes fél évet töltött a településen. Ezért nagy jelentőségű, hogy gyűjteményének 1917-1918-ban a Néprajzi Múzeum lett a gazdája. 60 Juhász Árpád kollekciója, melynek többségét az ünnepi férfiingek lehasított lobogós ujja, illetve annak csak hímzett vége tette ki, azon kívül, hogy az ingdíszítések változásaiba és változataiba enged bepillantást, korai példája a paraszti textíliák beépülésének a polgári-értelmiségi lakáskultúrába. „A népművészet remekei hozzátartoztak életünkhöz. Függönyeink, abroszaink kalotaszegi lepedők voltak. írásos párnák, rúdravalók, matyó ingujjak tették barátságossá egyszerű otthonunkat." Ugyanez mondható el a parasztruhákról, amelyeket a művészek és családtagjaik is felöltötték alkalmanként. A múzeumba került korozsmaing, és a gyapjúfonallal kivarrt gyermekkötény bizonyosan azok közé a darabok közé tartozott, amelyekről Juhász Árpád leánya úgy emlékezett meg, hogy „nagy örömmel viseltük is, amig ki nem nőttük." 61 A két világháború közötti időszakban a gyűjteményfejlesztési koncepciót módosította, hogy a trianoni békeszerződés miatt kiemelkedő fontosságú lett az elcsatolt 57 DALA 1941: 69-70., LENGYEL 1911: 951. 58 Az eladó adatait Varga Marianna etnográfusnak köszönöm. 59 NM ltsz.: 132854- 132874 60 NM ltsz.: 116751-116755. 116773-116776, 116833-116836, 121203-121245, KATONA 2004. 61 JUHÁSZ é. n. 16, 22.
