Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
az a tény, hogy Kosztenszki Sándornak szintén magyar szabó unokatestvére „közös hadseregbeli katona" volt, amikor 1883-ban házasságot kötött Mezőkövesden. Egyébként a család egy másik tagját, Kostenszky László szürszabót is számon tartja a néprajztudomány, hiszen ő kezdte el 1900 körül a színpompásak helyett az egyszínű matyó szűröket készíteni, amelyek csakhamar általánossá váltak. 47 A millennium időszakára mind a tudományelméletben, mind a muzeológia gyakorlatában lassan kikristályosodtak azok az irányzatok, amelyek a textil-, viselet- és ezen belül a matyóföldi gyűjtéseket is meghatározták. Ekkorra már két fő tendencia különült el egymástól: egyrészt az életmódot, elsősorban az ünnepi népéletet teljes enteriőrökkel és komplett öltözetekkel megjelenítő-dokumentáló célzatú, másrészt a tárgysorozatokra összpontosító, elsősorban történeti, illetve népművészeti szempontú gyűjtés. Míg a népélet felőli megközelítésben az akkori jelent reprezentáló együttesekre helyeződött a hangsúly, addig a díszítőművészeti szemléletű, s ezért gyakran csak a tárgyak díszített részére figyelő gyarapításokban a múlt darabjaira fordítódott nagyobb figyelem. Az utóbbiak megvalósítása a mezőkövesdi anyag vonatkozásában elsőként Bátky Zsigmond nevéhez fűződik. A 19-20. század fordulójának gyűjteményfejlesztési elképzeléseivel összhangban, Bátky Zsigmond múzeumi tevékenységében is jól nyomon követhető a három néprajzi táj kiemelt szerepe. Jankó János nyomdokain 1899-ben és 1900-ban először Kalotaszegen végzett helyszíni gyűjtést, majd 1903-ban Sárközben fordult meg. Első tájékozódó mezőkövesdi útjára 1902-ben került sor, amelyről a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Néprajzi Tárnak az Igazgatóhoz intézett jelentésében ez olvasható: Bátky „octób. hó 22- és 23-ik napján Mezőkövesden matyó lakodalmat fényképezett ezúttal Méltóságodnak egy régebbi egyszer s mindenkorra kiadott azon rendeletének tévén eleget, hogy kínálkozó alkalommal igyekezzünk ilyeneket mentől nagyobb szám[ban] gyűjteni". Bátky az eseményen több, név szerint meg nem nevezett budapesti „néprajzi íróval" vett részt, és a lakodalom lefolyásáról 14 sikerült felvételt, továbbá a „menyasszonyi kelengyéről s a lakodalmasok viseletéről pontos leírást" készített. Élményeiről a Vasárnapi Újság hasábjain képes riportban számolt be. 48 Alaposabb néprajzi gyűjtésre 1906-ban, a magyar népi kultúrát leginkább reprezentáló tájak megismerésétől hajtva kerített sort. Úti jelentésében a következőképpen emlékezett meg a folyó év augusztus 14. és 25. között végzett munkájáról: „Mélt lg Úr! Méltóságod kegyes volt osztályunk dotációjából 500 k.-t kezemhez utalványozni azzal a meghagyással, hogy abból a Borsod-Miskolczi Múzeum megbízott szakemberével együtt Borsod megyében osztályunk részére gyűjtő utat tegyek mely fenti fenti [sic] összegben a személyi kiadások, napidíjak, uti és fuvarköltség is beleszámitandók. E megbízatásnak megfelelően aug. hó 14-én Miskolczra utaztam s a Borsod-miskolczi múzeum megtekintése után a múzeum megbízott szakemberével Kóris Kálmán tanár úrral megállapítva gyűjtöprogrammunk szerint Mezőkövesdre mentünk, hogy a matyó népszigetet bejárjuk. (Ez három községből áll ú. m. Mezőkövesd, Tard, és Sz. István). Ezeket a községeket alaposan felkutattuk s összesen 93 tárgyat, régi jellegzetes hímzés és ruhaneműt továbbá néhány db. bútort és munkaeszközfélét szedtünk össze, valamint egy istállóbeli hatalmas szénatartó rácsot vásároltunk. További tájékozódás czéljából bejártuk még Szomolya és Darócz községeket is s mindkét helyről igen tanulságos GYÖRFFY 1930: 283. NMI 96/1902; fotók NM F4512-4522, tévesen 1903-as évszámmal: B. ZS. 1902: 801.
